Az utóbbi egy hónapban kétszer is volt lehetőségem Andrissal 6 - 6 órát (tehát összesen fél napot) kettesben tölteni, miközben Anna a kistestvér Lucával kapcsolatos dolgokat intézte...

Mivel jelenleg könnyített munkarendben dolgozom a következő vizsgám miatt, többet lehetek itthon, többet láthatom Andrist és fejlődését is. Ez a két alkalom viszont édes kettesben telt; rám maradt a csodálatos pelenkázás, öltöztetés, az etetés - itatás, az altatás, mellette pedig a játék is.

Mindig rácsodálkozom, mennyit és milyen gyorsan fejlődik ez a gyermek. Eddig csak munkaidő után láthattam egy kicsit belőle, amikor fáradtan hazaestem, aztán valamennyi energiám még jutott az ő részére. Ez a két negyednap viszont nagyon boldogító volt... nem tudom, az ő számára is, nekem viszont mindenképpen. A menetrend ez volt:

Reggel Andris felkel. Mostanában sírással, így ezt messziről tudhatom. Akkor kikerül az ágyából, szabadjára engedem, játszik egy kicsit. Aztán amikor megéhezik, intenzív "hamma - hamma" következik, akkor már ideje reggeliznie. Ha már elég volt a táplálék, a fejét rázza, hogy bizony ő most nem kér többet. Megmosakszunk, szabadon garázdálkodik, következik a pelenkázás. Szó nélkül tűr (korábban intenzíven lázadt ez ellen), rendesen kibújik a pizsamájából, tartja a kezét, emeli a lábát, ami megkönnyíti a ruhacserét. Játék, bohóckodás (a pelenkát még nem cseréli magának), rohangál a lakásban, ide - oda beveri a kis buksiját, aztán újabb "hamma - hamma", újabb evés, újabb fejrázás a végén. Jön a séta, útközben az étkezőig lecipeli az ételhordót, visszajövünk, játszik, rohangál, esik. Fáradtságtól függően vagy még egy "hamma - hamma" jelenet következik a hozzá tartozókkal, vagy dörzsöli a szemeit és elmegy aludni, és csak utána eszik... anya addigra hazaérkezik, én pedig elhagyhatom a terepet, és tanulhatok egy kicsit.

Csodálatos látni, átélni egy kicsit jobban, milyen szépen fejlődik Andris. Látni, ahogy épül - szépül, nyílik ki a kis értelme, és egyre több mindenre képes, egyre több mindent tud. Láthatjuk, Isten milyen kegyelmes hozzánk; kedves neki Andris élete és engedi, hogy láthassuk, hogyan növekszik. Megtapasztalhattuk, hogy megmentette őt; születése után végül megmaradt és hazajöhetett velünk. Most pedig láthatjuk a kis életét, ahogy napról napra egyre ügyesebb, értelmesebb, vidámabb... hálás a szívünk, hogy ilyen Isten a mi Istenünk!