Lukács evangéliuma 20, 9 – 15.

    „És kezdé (Jézus) a népnek e példázatot mondani: Egy ember szőlőt plántál, és kiadja azt munkásoknak, és hosszú időre elutazék. És annak idején elküldi szolgáját a munkásokhoz, hogy adjanak néki a szőlő gyümölcséből; a munkások pedig azt megvervén, üres kézzel bocsátják el. Másik szolgát is küld; de azok azt is megvervén és meggyalázván, üresen bocsátják el. És még harmadikat is küld; de azok azt is megsebesítvén, kidobják. Monda azért a szőlőnek ura: Mit cselekedjem? Elküldöm az én szerelmes fiamat: talán azt, ha látják, megbecsülik. De mikor azt meglátták a munkások, tanakodnak egymás közt, mondván: Ez az örökös; jertek, öljük meg őt, hogy a miénk legyen az örökség! És kivetvén őt a szőlőből, megölik. Mit cselekszik azért a szőlőnek ura azokkal?„

      Jézus nagyon sokat beszél példázatokban.

     A gazda bérbe adja a szőlőjét a szőlőmunkásoknak, és amikor eljön az ideje, kiküldi a saját emberét, hogy hozzon részesedést a gyümölcsből. Ezt a munkást, sőt a másodikat és a harmadikat is kidobják. Ugyan jár a gazdának a szőlő terméséből, de miért adjanak belőle, amikor ők dolgoztak meg vele? Így gondolkodnak, és nem akarnak beszolgáltatni semmit. A gazda negyedikként végül a saját egyetlen fiát küldi el, hátha tőle félnek és megbecsülik. Viszont őt is megölik, abban a reménységben, hogy így nem lesz örökös, és a munkásoké lehet a szőlő.

     A munkások azt gondolták, hogy valahogyan meg tudják szerezni az örökséget, és ettől boldogok lehetnek. Volt bennük egyfajta vágy, hogy megtalálják a boldogságot…

     Napjainkban is mindenki keresi a boldogságot. Mindenki boldog akar lenni, s így élni az életét. Vannak, akik a családban keresik a boldogságot, mert az talán békességet hoz. Vannak, akik a szerelemben, de a szerelem sem tudja betölteni azt az űrt, amit Isten helyezett belénk. 

Valaki a karrierjében keresi a boldogságot: minél előbbre jutni az életben. Valaki az italban, drogban keresi, de ez inkább egyfajta menekülés, és nem old meg semmit, sőt csak sokkal rosszabb lesz.

     A példázatban is azt láthatjuk, hogy a munkások is keresik a boldogságot, de nem fogják megtalálni, mert magukon kívül keresik.

     A tulajdonos elküldi egyetlen fiát a neki járó termésért, de megölik a fiát is; azt gondolják, hogy ezzel övék lesz a szőlő, és nem kell többet fizetni érte. Jézusról szól ez a példázat: Isten elküldte egyszülött Fiát, Jézust a világba, de a világ nem fogadta be Őt, hanem megölte.

     Én sem vagyok különb: az én bűneim szegezték fel a keresztfára Jézust. Én sem vagyok különb azoknál, akik a keresztre feszítették Őt!

     A bűntudat az emberben van; ez a lelkiismeret. Lehet menekülni tőle, de a pszichológia sem tud rá megoldást. Az egyetlen megoldás Jézus halála. Ha ezt elfogadjuk, változást hozhat az életünkbe. Ebben megtaláljuk az igazi boldogságot.

     A világon többféle vallás létezik, de egyedül a keresztyénség mondja ki az igazságot: Isten az Ő egyszülött Fiát küldte el értünk, bűnösökért, hogy el ne vesszünk, hanem örök életünk legyen. Ő meghalt értünk, a bűneinkért! Nem ad életünkre megoldást sem a nihil, sem a megsemmisülés.

     Isten kegyelmet akar kínálni, ami nem kerül semmibe. Bárki jöhet Jézushoz! Az Ószövetségben ha valaki rosszat tett, fel kellett áldoznia egy bárányt, aminek a vére volt az engesztelő áldozat. Ezt vitte tovább Jézus: Ő volt a Bárány, Akinek a vérére szükségünk van, hogy a bűneink megbocsátassanak. Jézus meghalt értünk!

     Mi lesz, ha eljön majd a szőlő ura, mi fog történni? Valószínűleg másnak fogja adni a szőlőt. Isten azonban más: Ő ad még lehetőséget ezek után is. Még ha Jézust megöltük is, akkor is van lehetőségünk Hozzá jönni, fordulni – úgy, ahogy vagyunk, mocskosan, bűnökkel telve. Elterjedt a hétköznapokban is: ha rosszat csinálunk, a pokolra kerülünk, ha viszont jót, akkor a mennybe. Az Isten igazságos: ha nem fogadjuk el a kegyelmet, a felkínált lehetőséget, Jézus kereszthalálát a bűneinkért, akkor a pokolra jutunk. Isten személyválogatás nélkül adja ezt a kegyelmet, amit bárki elfogadhat, ha megvallja Neki bűneit, és kéri, hogy bocsásson meg az elkövetett dolgokért. Isten új életet adhat!

     A szőlőmunkásokban is ott van a boldogság iránti vágy, de rossz helyen kerestek, rosszul akarták áthidalni a bennük lévő igényt.

     A vallás sem elég a boldogsághoz: Isten nem cselekedeteket kér, hogy betartsuk a szabályokat, hanem élő hitet Jézusban; abban, Aki meghalt és feltámadt értünk. Ő adja az igazi boldogságot: Istennél, az Igében, a Bibliában. Ha őszintén kérjük, megláthatjuk az igazságot!