Luca 27 hónapos

Reggelente - ha Bertinek nem sikerül gyorsabbnak lennie - Lucus kel fel elsőként. Susog-morog-suttog, megállapítja, hogy "Beti aszik", aztán kócos, álmos fejjel kikászálódik az ágyából, gyorsan felméri a terepet, ki merre és milyen állapotban tartózkodik (anya a helyén, apa vagy a helyén, vagy a konyhában, Andris pedig alszik még), s miután bepozicionálta apját, elkezdi üldözni szeretetével: vagy mellé bújik az ágyba, vagy felvételét követeli ki suttogva. Apa pedig fontos szerepet tölt be a nap minden szakában, mert egész nap megy a kergetés... hiába, apa az apa.

Itt van a jó idő, így ki lehet szabadulni a kertbe; lehet szaladgálni, homokozni, tiltott területekre véletlenül keveredni, utcára kiszökdösni... és lehet kertészkedni, olyan igazán, felnőttesen. Lehet gyomokat tépkedni, magokat vetni, locsolni, közben óvatlanul letaposni a területet, ahol már el vannak vetve a magok, de még nem keltek ki (így meg persze nem látja senki, mit kell kikerülni), kedvenc árvacsalánt jól megöntözni a haszonnövények helyett, és a lábakra-ruhára is csepegtetni pár cseppet. Az utóbbi napokban már kora délelőtt és késő délután van "levegőztetés", amikor anyát ki lehet kísérni a kapott szomszéd földre kapálni, az árnyékban megbújva a pokrócon nézelődni, vagy bóklászni a még gyomos-gazos területen, botorkálni-elesni a kukoricaszárakban, összeszedni a gyomokat egy kupacba. Kora este pedig lehet száguldozni a motorral kinn az utcán, Andrissal kergetőzni, cserebogarakat fogdosni, és újabban bocitejért menni...

Amikor éppen meleg van, benn a lakásban megy az őrületes kergetőzés, a kicsit nyugalmasabb kockaépítés, könyvnézegetés, anyának segítés (ebédkészítés, takarítás, pakolás), Berti szórakoztatása. Lucus jól eljátszik a fiúkkal: Andrissal a kockázás, könyvnézegetés megy aktívan, Bertivel pedig a szórakoztatás, mindenféle játékkal való ellátás. A mesék közük továbbra is tartja magát a Kisvakond különböző fejezetei, de osztozni kényszerül Szilajjal és a Tesz-Vesz várossal, így megszűnt a sokáig tartó egyeduralma a földalatti kisállatnak...

Tegnap Luca hintázgatott, s miközben löktem, néha megcsikiztem zoknitlan lábát. Erre a kis hölgyike a következőt mondta: "Nem azért vagyok itt, hogy engem piszkálj!"... a korábbi "inpák" most már helyesen "inkább", a "puntyi" is kumpli lett, úgyhogy egyre szebben, kifejezőbben, sőt választékosan beszél leánykánk, időnként egy-egy igen szép kerek és vicces mondatot is elereszt.

Elkezdődött a dackorszak is, amikor szinte kötelező ellenkezni, nemet mondani, elfutni, elbújni, ha hívjuk magunkhoz, és hasonlók. Lényegesen másabb nála, mint Andrisnál, bár még az elején vagyunk a dolognak... mindenesetre érdekes és tanulságos az látni, tapasztalni, hogy mennyire más személyiség már így alig 2 évvel a háta mögött is, mint bátyja. Azért az "igen" szépen megy és használódik, az utóbbi napokban némiképpen felváltotta a "hüm", "ühüm"

Aki a virágot szereti... lányunk szereti, persze nem megenni, de annak ellenére, hogy elméletileg tiltott dolog hozzájuk nyúlni, apránként, ügyesen sikerült számukat a minimálisra csökkenteni pár nap alatt. Tavaly Andris csinálta ugyanezt (fiú létére), jövőre pedig feltehetően Bernát is ezt a vonalat fogja követni... a virágok már csak ilyenek. Vagy a gyerekek?