Lassan megszokjuk, hogy már a legkisebb is irdatlan sebességgel száguldozik a lakásban, de azt még mindig nehéz, hogy ha kiszabadul a kertbe, egyből meglóg a nyitott kapun... sokszor nyitva marad, mert épp tolom a talicskát, de ő persze pillanatok alatt felméri a helyzetet, és próbál meglépni. Néha eszembe jutnak azok a régi szép idők, amikor leraktuk valahova, és ott maradt...

Ma a fiatalúr eltört egy tányért. Nem tudom, honnan származó szokás, de előszeretettel pakolássza ki a tányéros konyhaszekrényt. És nem nagyon tudunk hova átpakolni, mert így sem férünk el, sőt sokszor nem találjuk meg azt, amit éppen keresünk... mindig minden vándorol A - ból B - be (főleg Bernát), így az a biztos, ha a tányérok a helyükön maradnak. Ott viszont Bernát leselkedik, és vígan mászkálgat egy-egy tányérral...

Persze nem lehet a konyhaasztalon sem hagyni semmit. Egyértelműen ő a legnagyobb nyertese az új sarokétkezőnknek, mert így fel tud mászni az asztalra, és kedvére tombolhat(na, ha hagynánk). Sokszor az asztal tetején mászkál, néha székeket borít fel, vagy beszorul a sarokétkező és a szekrény közé. Pont egy beszorulásnyi hely van ott, amit rendszerint ki is tölt.

A zöldség-gyümölcsös állvány a kedvenc vadászterülete. Ha sok az alma vagy a körte, biztosak lehetünk benne, hogy nagy részükön kipróbálja a fogait. Egyszer eszébe jut, hogy gyümölcsre vágyik, így szerez valamit magának, elkezdi enni. Nem sok idő múlva újra arra jár, megint egy gyümölcs, aztán akár ötször-hatszor is akciózik. Végül órák múlva megtaláljuk az elkezdett gyümölcsöket a lakás különböző pontjain...

Az éjszakákat nem alussza végig teljes csendben, nagyon sokszor felsír, nyöszörög. Reggel ő a második ébredő gyermek, Lucát amúgy is lehetetlenség megelőzni (sokszor nekem sem sikerül). Kedvelt játéka a kiveszem-beleteszem, mindent mindenből mindenbe... feltehetően ő is közreműködik abban, amikor a cipőmben mindenféle érdekes dolgokat találok. Ma reggel éppen a saját üres zokniját hozta (jól ki is röhögtem, Mikulás jövő héten lesz). 

Az utóbbi hónapban sikerült kellően összeszoknunk. Ma esett le, hogy nem csak minden este, de tulajdonképpen minden délután is rajtam alszik el, azaz én vagyok az elalvásához köthető. Leszoktunk már a mászkálgatásról, egyszerűbb, ha leborulok az ágyba, magamra eresztem, és kész. Az utóbbi napokban rájöttem, hogy ha a fejére húzom a takarót, rengeteg időt spórolok meg - persze csak ésszel és rövid ideig, de általában egy percen belül már alszik is. 

Bernát amellett, hogy folyton eltűnik a képből, rengeteget beszél is. Az "anya" teljesen egyértelmű és érthető szó, egyébként sokszor mutogat, a tűz és lámpa már ismerős neki - ha kérdezzük, hol van, készséggel megmutatja. A kályha előtt lefekszik a földre, úgy nézi a tüzet... "gán-gán-gán" és "gágun-gágun-gágun", nem tudjuk, ezek mit jelentenek, de leginkább ezeket hajtogatja.