143. Zsoltár

„Hadd halljam minden reggel, hogy hűséges vagy, hiszen benned bízom! Ismertesd meg velem, melyik úton járjak, mert hozzád vágyódik lelkem.” – Zsolt 143,8.

Ez az Evangélikus Útmutató január hónapra kiírt alapigéje, amit újév hajnalán olvastam el. Kicsit csodálkoztam, mert majdhogynem ebből az igéből készültem nemrég a kis házicsoportunkban… mivel egy kicsit szívemen volt Isten útjainak keresése (és kell, hogy legyen minden nap), az egész zsoltárt végigolvastam. A zsoltár címe: Könyörgés Isten szabadításáért és vezetéséért...

Egy kicsit elgondolkodtam azon, mitől is kell nekem megszabadulnom, miért kell Istenhez könyörögnöm. Túl sokáig persze nem kellett, mert ha őszinte vagyok magamhoz, az igazán nagy hibáimat, gyengeségeimet ismerem (és napi szinten küzdök ellenük). A kisebbekre pedig Isten rá tud világítani, ha kérem Őt erre, és vágyok a változásra.

Az egyik ilyen harcom magammal a számítógép-függés. Persze, vannak kötelezően elvégzendő feladataim, megnézendő dolgok a világhálón, ennek-annak elintézése… ami azonban egyértelműen káros, az a feladataimon túl a mindenféle teljesen felesleges tartalmak megtekintése, amik nem is vezetnek sehova. Valós veszély, hogy a számítógép beszippant, és még amikor fáradt vagyok is, vagy lenne más, hasznosabb dolgom, akkor is leragadok, és csak nézek ki a fejemből azzal a jól ismert gondolattal, hogy na még ezt elolvasom, még azt megnézem, aztán megyek… és rengeteg idő eltelik, míg az „aztán”-ból „végre” lesz. Nem azt mondom, hogy a számítógép önmagában káros, mert nem, valóban nagyon hasznos találmány. Ami káros, az, ha az ember nem tudja megfelelően kezelni a számítógép előtt töltött időt, és sok olyan tartalomba belefut, ami egyszerűen teljesen felesleges az ő számára. Szóval ez az egyik nagyon egyértelmű gyengeségem, amitől igenis (vállalom) meg kell szabadulnom.

A másik harcom magammal változatlanul a türelmetlenség. Akármennyire is igyekszem és törekszem rá, csak nem tudok szelíd és hosszútűrő lenni… pedig szeretnék… és a környezetemnek is így lenne rám szüksége. Vannak jobb napok, amikor egészen elfogadható tudok lenni magamhoz képest, de vannak nagy kilengéseim is, amikor ismét a padlóra kerülök, hogy megint nem sikerült jónak lennem. Igaz, inkább a jóra kell tekintenem és arra, hogy vannak jó napjaim ilyen téren,  amikor teljes a nyugalom, és nem sikerült kizökkennem belőle, tehát nem folyamatos mérgelődés az életem… és ha a korábbi állapotomra gondolok, már ez egy nagyobb eredmény. De szeretnék tényleg teljesen nyugodt és higgadt lenni… miért olyan nehéz ez sokszor?

Ezen kívül számos apróbb hibám, hiányosságom van még, amire Isten rávilágított, és tart ez folyamatosan. Én pedig Hozzá megyek segítségért, változást kérve…

Keresztyénként csodálatos az élet. Mert nem csak felismerem a gyengeségeimet, hibáimat, és próbálok erőlködni, önerőből megváltozni, hanem fordulhatok egyenesen Istenhez, és Tőle kérni a változást… Ő pedig segít. Emellett pedig rengeteg apróbb hiányosságomra is rávilágít, s ha valóban megvan bennem a szándék a változásra, a negatív dolgaimat elhagyva egyre teljesebb és értékesebb életet élhetek, így boldogítva a környezetemet – és magamat is. Egyébként megjegyzendő, hogy miután Istenhez könyörögtem szabadításért ezek kapcsán, azóta nem működik az internetünk…

A megszabadítás mellett fontosnak tartom a zsoltár 5. versét is: „ Megemlékezem a régi időkről, elgondolom minden te dolgodat; kezed munkáiról elmélkedem”. Mindig érdemes megállnunk és elgondolkodnunk azon, hogy Isten hol van… nem csak a világban, hanem az életünkben. Mennyire engedjük közel Őt magunkhoz, és mennyire engedjük Őt munkálkodni az életünkben… mennyire alázzuk meg magunkat előtte, és mennyire merünk Hozzá fordulni segítségért? Nem csak egy-egy megszabadításért könyörögve, hanem bármilyen dolgunkkal. És mi rengetegszer megtapasztalhattuk, hogy Isten nem hallgat… nem elérhetetlen, hanem közel van azokhoz, akik keresik Őt. És mindig eszünkbe jut az Ő tevékenykedése az életünkben, itt van a szemünk előtt… és ezekről teszünk bizonyságot, ezekről szól a blogunk is. De ha csak körbenézünk az életünkben, a múltunkban, a jelenünkben…ahonnan jövünk, ahol vagyunk most, amerre megyünk… mind Isten csodáit látjuk és tapasztaljuk.

A 10. vers pedig: ”Taníts meg engem a te akaratodat teljesítenem, mert te vagy Istenem! A te jó lelked vezéreljen engem az egyenes földön”. Pontosan leírja, mire vágyom: Isten útjain járni, az Ő akaratát cselekedni, Őt szolgálni az életemmel, a tetteimmel. Még ha sok rosszat elkövetek, és nem vagyok rá méltó, akkor is. Nem én vagyok a fontos, az én életem, hanem Isten és az, amit tett értem Jézus által. Hozzá, utána vágyom… és nagyon messze vagyok még Tőle, de törekedhetek arra, hogy olyan legyek, amilyenné Ő szeretne formálni engem. Csak hagyni kell a mestert, hogy munkálkodjon…