Egyszer fenn...

Gondolom mindannyiunk számára ismerős a folytatás: egyszer lenn... az életünk, a mindennapjaink alapesetben ilyen röviden jellemezhetők. Van, amikor minden rendben van, jól mennek a dolgok, és van, amikor minden összejön, semmi sem sikerül... 

A keresztyén, Krisztus-követő élet se kivétel ez alól: attól, hogy Jézus él a szívünkben, jelen van az életünkben, nem azt jelenti, hogy mindig minden rendben van, és soha semmi rossz nem fog történni velünk. A különbség az, hogy mindig van hová fordulnunk, mindig van kire támaszkodnunk, és tudhatjuk, hogy nem vagyunk egyedül a nehéz helyzetekben sem... a segítség nem marad el.

Panaszra nincs különösebb okunk, jól vagyunk, megvagyunk, köszönjük. Ugyanakkor viszont vannak gyengeségeink, hiányosságaink, amik ellen szeretnénk harcolni; küzdeni azért, hogy jobb legyen, mert jobb mindig lehet. 

Az élet egy folyamatos harc. Mindig törekedhetünk a jobbra, nem kell megállnunk, megalkudnunk, beérnünk azzal, ami van. Főleg ha a személyes hátterünkről, a lelki dolgokról van szó. Nem muszáj hagynunk, hogy lehúzzanak bennünket a gondok, nehézségek, a hiányosságok, és elsodorjanak a hétköznapok a sok-sok tennivalóval. Harcolhatunk a többért, jobbért, és ha úgy érezzük, rossz úton járunk, visszafordulhatunk.

Isten kegyelmes és féltőn szerető Isten: akkor is fordulhatunk Hozzá, ha nagyon messze járunk Tőle. Ha eltévelyedünk, és nem az Ő útjain járunk, nem az Ő akarata szerint élünk, visszamehetünk Hozzá. Kereshetjük Őt. Mindig, mindenkor. És aki keresi Őt, meg is találja... 

Nekünk, az Ő gyermekeinek is folyamatosan kell keresnünk Őt. Mert mi is könnyen eltévedünk, más utakon járunk, megfeledkezünk Istenről. S Őt megismerve, megtapasztalva Nélküle látjuk, tapasztaljuk, hogy valami hiányzik, valami nincs rendben, és minden a feje tetejére áll... egy nagy üresség van bennünk, amit nem lehet mással betömködni. Ez Isten helye a szívünkben.

Egyszer lenn... ebben vagyunk most. Kicsit eltévedtünk, megüresedtünk, de tudjuk, hogy van hova visszafordulni. Mert ha az ember egyszer valóságosan megtapasztalta Isten szeretetét, akkor onnantól kezdve ragaszkodni fog ehhez a szeretethez... s ha el is tévelyedik olykor, vágyik vissza Istenhez.