Könyv: A halál torkából

Mostanában többnyire olyan könyvek kerülnek a kezembe, amik egy élettörténetet írnak le,s mindig arra jutok, hogy mindig, mindenhonnan van visszaút, ha találkozunk Istennel. Talán nem is lehet elég mélyen lenni, ahonnan nincs visszaút, mert Isten szeretete mindenhova elér...

Peter Gladwin, a könyv írójának életét végigolvasva főként az csapódik le bennem, hogy Isten mindenhol ott van, mindenhova elkísér, hogy az adott, alkalmas pillanatban megszólítson, megérintsen és magához vonzzon minket. Lehetünk akármennyire szerencsétlenek, sikertelenek az életben, lehetünk bármennyire mélyen, Isten nem hagy magunkra, és bármikor, bárhol fordulhatunk Hozzá. Egyszerűen talán nincs olyan pont, talán nem lehetünk annyira mélyen, hogy Isten ne érjen el hozzánk, ne akarjon velünk kezdeni valamit, ne akarjon új értelmet adni az életünknek.

Peter egy éves korában olyan súlyosan megég, hogy maradandó károsodást szenved, ezért jóval később sikerül elsajátítania mindazt, amit egy hétköznapi, egészséges embernek-a saját súlyát megtartani, felállni, járni, írni, olvasni... a környezetében tapasztaltak miatt hamar elindul a bűnözés útján, rövidesen találkozik a kábítószerekkel is. Keresi a helyét abban a világban, amiben hatalmas hátránnyal indul egészséges társaival szemben, próbálja járni a saját útját, de mindig visszaesik, mindig megakad valahol... egyszer ártatlanul megkéselik, egyszer elütik, és nem sikerül egyről a kettőre jutnia. Végül mikor éppen leugrani készül egy hídról, hogy véget vessen az életének, egy aprónak tűnő történés folytán találkozik Istennel, és lassan, de biztosan helyreáll az élete. Közben még el-elbukik, de halad előre az új úton... Isten felé.

Hihetetlen, hogy némelyek milyen utat tesznek meg addig, míg találkoznak Istennel. Szinte felfoghatatlan, hogy milyen mélyre is el lehet jutni, illetve hogy ezekből a mélységekből is van visszaút, van remény, és Isten soha nem mond le rólunk. Az ember azt gondolná, hogy az élete semmit sem ér, küszködik egyik napról a másikra, nem akar összejönni semmi, csak gurul lefelé a lejtőn-és valahol mégis van egy pont, ahol lehet találkozni Istennel, aki teljesen felforgatja az addigi életünket valami teljesen újra.

Legyen ez biztatás, bátorítás is egyben, hogy akármilyen mélyen vagy is, akármennyire bűnös is az életed, Isten nem mond le rólad. Ő akkor is ott van melletted, mikor száguldasz lefelé a lejtőn, mert fontos vagy Neki, nem hagy magadra-viszont Neked kell közeledned, lépned felé, ha új élet után vágyakozol.