Velem.

     Hálás a szívem Istennek, amiért Ő mindig magához szólít; megadja a lehetőséget számunkra arra, hogy Vele foglalkozzunk, Vele töltsünk egy kis időt, visszatérhetünk Hozzá… így íródik - hosszú idő után-ez a bejegyzés…

     Legutóbbi bejegyzésünkkor még csak körvonalazódott valami; valami, amit csak sejteni lehetett, mára azonban jóval túlnőtt mindazon, ami akkor talán egy kicsit is körvonalazódni látszott.

     Májusban nagyon megfogalmazódott bennem, hogy a közfoglalkoztatásban nincsenek túlzottan nagy lehetőségek. Több mint három évig benne voltam a programban, tettem a dolgom tisztességgel, mégsem becsültek meg, mégsem jutottam előre, így lépni kell. Sajnos a főnökömnek nem értem meg egy rendes szerződést, ezzel a hozzáállással pedig nem volt kedvem tovább munkaidő mellett még azon túl, hétvégén, sőt ünnepnapon is dolgozni, teljesen a család rovására... a szabadságaimat nagy nehezen sikerült érvényesíteni, közel egy hónapig voltam fizetett szabadságon szerződésbontás előtt. Június közepén tehát véget vetettem a közmunkás időszakomnak.

     Ekkor még nem voltak teljesen egyértelmű elképzeléseim. Beadtam néhány önéletrajzot pár helyre, még a Balatonon is hagytam párat néhány munkáltatónál, végül abban erősödtem meg, hogy itt a nagy lehetőség a vállalkozás indítására, így július közepétől hivatalosan vállalkozó lettem. Legalább három éve álmodok arról, hogy a graffitizéssel így foglalkozzak, hiszen a jelek szerint igény van a munkámra, sok megrendelésem volt már, csak éppen pénzt nem láttam belőle a számlaképesség hiánya miatt… elindult hát a szekér a hivatalos formában, és örültem, hogy végre azzal foglalkozhatok, amit valóban szeretek.

     A hónap végén csörgött a telefon, az egyik korábban megcélzott munkaadó jelentkezett egy álláslehetőséggel. Magyar Államvasutak Zrt… J voltak fenntartásaim, de úgy voltam vele, próbáljuk meg. A beugró egy több hónapos tanfolyam Budapesten, a végén komplex vizsgával… vállalkozás vagy vasút? Innen kezdve ez a kérdés foglalkoztatott. Végre elindult a kis hivatalos tevékenység, erre itt van egy munkalehetőség, mit kezdjek vele…?

     Belevágtam. Ugyan festésre megint nincs időm, mert szeptember közepe óta állandóan tanulni kell, nem merek megrendeléseket elvállalni, így a festékek csendesen pihennek, de idővel bármerre billenhet a mérleg … vagy ez, vagy az, de egy kicsit nyugodtabb az ember, ha egyszerre több kaput döngethet. Csak Isten tudja, mi lesz a dolog vége… a magam részét megteszem. Azért nemrég egy kidekorált falat és egy elégedett megrendelőt hagytam a hátam mögött Budakalászon… J a vállalkozás pedig megy tovább. A tanfolyam is még egy hónapig.

     Valahogy talán nem is baj, ha az ember nem lát mindent tisztán. Talán néha elég a maga idejében megtudni a választ a kérdésekre.