Vasútnál dolgozni - szerintem - csodálatos, de természetesen nem felhőtlen dolog...

Hosszas nyűglődés, küszködés után kötöttem ki az állami vasúttársaságnál. Előtte 3 év nem igazán előre vezető közmunka, az előtt pedig rövidebb távú, bejelentős, vagy nem bejelentős munkahelyeken sikerült némi tudást, tapasztalatot szereznem. A vasút viszont minden tekintetben bevált...

- jó, érdekes, változatos (és nem nehéz) a munka;

- sok a fiatal (van kivel és miről beszélgetni);

- a vezetőség támogatja az előrelépést (tanfolyamok biztosításával);

- elfogadják, megbecsülik a munkám;

- rendesen, korrekten kifizetnek mindent (szabadság, túlóra), bejelentett munkaviszony;

- a család is profitál gazdagon a kedvezmények, ingyen utazások által.

Azok után, hogy a korábbi helyek sokszor be sem jelentettek, ki sem fizettek, szombat-vasárnap, esetenként ünnepnap is dolgoztattak minimálbérért, érthető, hogy hatalmas a változás... és ezt mindannyian megérezzük. Szeretem a vasutat, szeretem a munkám-de az utóbbi időben a bizalom kicsit megkopott. 

A járványra hivatkozva a nyár kilátástalansággal, bizonytalanságban telt. Június 6-tól csak néhány vonatunk maradt meg, alig volt tennivalónk. Még szeptember közepén sem tudtuk, megszüntetik-e a vonalat és a vonatokat (ezzel együtt a munkahelyemet), vagy visszaáll a régi menetrend és továbbra is szükség lesz rám. Végül visszajöttek a vonatok, és a munkahely is megmaradt, hosszabb távon viszont érdemes komolyan elgondolkodni az itteni lehetőségeken.

A térség vasútjának lényegében két jövőképe van: vagy bezárják (ami szinte évről évre felmerül, egyesek szerint már minimum 20 éve-azt azért el kell ismerni, hogy a forgalom nagysága nem indokolja a vonatokat), vagy fejlesztik. Ha bezárják, akkor az egyértelműen munkahelyvesztést jelent. Ha fejlesztik, akkor olyan szerelvények jönnek a mai 40 éves gépek helyett, amihez nem lesz szükség a munkámra. Tehát akármi lesz, abban nem kell, nem lehet bízni, hogy nyugdíjas koromig elleszek itt... cégen (és országon) belül elméletileg lehet(ne) helyezkedni, sok üres álláshely van a pozíciómban keleten is, nyugaton is. Mostanában sokat gondolkodok ezen... maradni, kitartani, amíg nem lesz technológiai változás, vagy lépni, jó messzire menni innen, míg lehet. Stabil, biztos, kiszámítható munkahely a vasút alapból, csak éppen olyan térségben élünk, ahol a tömegközlekedés ezen ága erősen veszélyeztetett. Más térség lehet hosszabb távon jobban tervezhető lenne.