Tegnap este a Kolossébeliekhez írt levélből olvastuk az Útmutató szerint többek között ezt a verset: "... hogy járjatok méltóan az Úrhoz, teljes tetszésére, minden jó cselekedettel gyümölcsöt teremvén és nevekedvén az Isten megismerésében..." (Kolossé levél 1. fejezet, 1O. vers).

Egy kicsit elgondolkoztam ezen. Tegnap egész nap ki sem mozdultunk, itthon pihentünk, tulajdonképpen nem sok hasznosat csináltunk . Ültünk a gép előtt, játszottunk órákon keresztül, megnéztük a Szaffit, aztán megint játszottunk hosszú időn keresztül, majd elmentünk aludni. Alapból nem vagyunk kockák, nem vagyunk játék-függők sem (legalábbis így tudom), de azért néha kell a kikapcsolódás... odalenn meg amúgy sincs nagyon időnk ilyesmire. Szóval akárhogyan is vesszük, de elment a nap a semmittevéssel...

Néha persze ilyen is kell. Nem baj talán, ha az ember időnként kikapcsolódik, pihen, és nem foglalkozik semmivel, hanem lehet újra gyerek, félrerakhatja a dolgait, és azt teheti, amihez kedve van. Például lustálkodni... a gond ezzel csak az, hogy nagyon csábító, és az ember könnyen ellustulhat. A fenti ige pedig pont arról szól, hogy mindig tevékenykedjünk, teremjünk gyümölcsöket Isten dicsőségére, és növekedjünk a hitben...

Különben pedig nem élhetünk felelőtlenül a nagyvilágba, mert mindannyiunknak komoly feladatai vannak. Mindannyiunk életének igenis van értelme, célja, küldetése, még ha sokszor nem is érezzük ezt. Az a baj, hogy sokszor nem is, vagy egyáltalán rossz helyen keressük a választ... pedig a megoldás Isten kezében van, mindannyiunk számára! Nélküle nem nyerhet igazi értelmet az életünk... én is sokáig kerestem az élet értelmét. Volt idő, amikor egyáltalán nem kerestem, és volt sok év, amikor rossz helyen. De mára már megtaláltam... és ez tesz boldog, elégedett emberré.