Szerdán megyek ultrahangra, meg méhszájvizsgálatra. Remélem, minden rendben lesz. És még mindig meglepinek szeretnénk tudni a baba nemét, de én már OLYAN kíváncsi vagyok! Mindegy, azzal vígasztalom magam, hogy már csak két hónap és akkor úgyis megtudjuk.

Különben meg mindenki kérdezi, hogy „ÉS: FIÚ? LÁNY?” – mire mondjuk, hogy meglepi lesz… erre meg: „Mindegy, csak egészséges legyen” - válaszolják a rokonok, ismerősök, barátok… és olyankor rettentő mérges tudok lenni és visszakérdezek: ÉS HA NEM EGÉSZSÉGES? Akkor mi van? – Mert az is előfordulhat. És akkor azt ne fogadjuk el? Az anyaméh gyümölcse jutalom. Istentől kapjuk, ajándék, ránk bízott feladat egy gyerkőc. És ha nem olyan, mint képzeltük, akkor baj van? Persze, mi is egészségeset szeretnénk, NAGYON IS! De ha Isten nagyobb feladatot bíz ránk? Nehezebbet, mint ahogy azt most elképzelhetnénk?

El kell majd fogadnunk. És szeretnünk kell, megadni neki mindent… hiszen jutalom! Szóval mindegy, mi lesz... fiú vagy lány, egészséges vagy nem egészséges. Szeretjük és irtó kedves kis lény, ahogy a hasamban rugdalózik - hullámzik. Akárki legyen is.