Hisszük, hogy azért vagyunk a világon, mert munkálkodnunk kell Istenért. Nem véletlenül születtünk, nem véletlen az életünk sem. Számunkra nem arról szólnak a mindennapok, hogy elvagyunk a nagyvilágban, saját vágyainkat kergetjük, a céljainkat próbáljuk meg elérni. Isten nem erre teremtette az embert, minket magunkat sem. Neki célja van minden egyes élettel: hogy Őt kövessük, Őt szolgáljuk, és az Ő akaratát teljesítsük. Ez számunkra a szolgálat: hogy Érte éljünk, az Ő akaratának megfelelően... és minden emberi életnek ez a célja, értelme. Istenszolgálat nélkül semmit nem ér a létünk - és én is ezt tanulom nap mint nap. A magunk részéről mi Isten mellett döntünk: az értelmes, hasznos és izgalmas élet mellett.

Annak ellenére, hogy tudjuk, itt kell lennünk, itt a helyünk Mágoron, Isten ide helyezett bennünket az Ő szolgálatára, időnként újra meg kell vizsgálnunk a "Hogyantovább?" - ot, hogy tudhassuk, valóban a helyünkön vagyunk - e?

Mindketten úgy kerültünk ide, hogy egyértelműen, tisztán láttuk Isten vezetését. Tudtuk és éreztük, hogy Ő itt szeretne látni minket, itt készítette elő számunkra a terepet, hogy eszközök lehessünk az Ő kezében. Anna a tanításban, én a kétkezi munkában találtam meg a szolgálatomat; azt, amivel tehetek valamit az Úrért. De vajon meddig van itt a helyünk? Mikor kell tovább állnunk, más helyen, más területen munkálkodni az Úrért? Mikor mutat Isten valami mást? Nagyon résen kell lennünk, hogy valóban ott és azt tegyük, ahol és amit Ő ránk bízott. Nem jó az sem, ha másra bízott feladatot, szolgálatot látunk el, és az sem, ha a sajátunkat nem végezzük megfelelően. Tisztán kell látnunk, és ezért időnként újra keresni, kutatni Isten akaratát, hogy hol is van a helyünk, hol szeretne Ő minket látni?

Az utóbbi időszakban leginkább ezen rágódunk és keressük Isten válaszát. Meddig van itt a helyünk, a szolgálatunk? Meddig szeretne Isten itt látni bennünket? Mikor kell tovább állnunk? Szeretnénk tisztán látni, hogy tényleg azt tegyük, amit Isten elvár tőlünk... nem akarunk vakvágányon futni, hanem az Urat követni. Ebben a nagy válaszkeresésben közben előjön két bibliai ige:

- 1 Korinthusi levél 13. fejezet, 1 - 3 vers: "Ha embereknek vagy angyaloknak nyelvén szólok is, szeretet pedig nincsen én bennem, olyanná lettem, mint a zengő érc vagy pengő cimbalom. És ha jövendőt tudok is mondani, és minden titkot és minden tudományt ismerek is; és ha egész hitem van is, úgyannyira, hogy hegyeket mozdíthatok ki helyükről, szeretet pedig nincsen én bennem, semmi vagyok. És ha vagyonomat mind felétetem is, és ha testemet tűzre adom is, szeretet pedig nincsen én bennem, semmi hasznom abból." Röviden és tömören: hiába teszek bármit is (az Úrért); ha szeretet nincs bennem, nem ér semmit az egész. Ha állandóan fújok a másikra, azt nézem, mikor mit csinál; ha a háta mögött beszélek, ha kér és nem szívesen adok neki, s ha nem tudok vele együtt örülni, hanem mindig csak a rosszat veszem észre benne - akkor nem látom a szeretetet. Akkor el kell gondolkoznom magamon: van - e bennem egyáltalán? Meg kell újulnom, meg kell erősödnöm, be kell töltekeznem szeretettel, különben akármilyen szolgálatot végzek is, az bizony semmit nem ér. Hiába teszek bármit is Istenért; ha szeretet nincs bennem, a hajamra kenhetem az egészet...

- Rómabeliekhez írt levél 12. fejezet, 17 vers: "...A tisztességre gondotok legyen minden ember előtt." Szintén meg kell vizsgálnom magam, nagyon mélyen, hogy mennyire is vagyok tisztességes? Mennyire vagyok megalkuvó a bűnnel? Belemegyek - e tisztességtelen dolgokba? Aláírok - e olyan dolgokat, amik a valóságnak nem felelnek meg? Korrektül járok - e el a környezetemben élőkkel szemben? Elszámolok - e a rám bízottakkal a többiek felé? Tiszta forrásból szerzem meg a dolgaimat? Nem vagyok tisztességes, méghozzá sokkal inkább megalkuvó a bűnnel, ha az életemben jelen vannak ezek a kísértések, és engedek a csábításnak. Isten viszont arra int a Biblián keresztül, hogy éljek tisztességesen... sokszor lehet, hogy ez a nehezebb út, de a mennyben meglesz ennek is a jutalma. 

Miközben Isten válaszát keressük arra a kérdésre, hogy hol is van a helyünk, a ránk bízott szolgálatunk, meg kell vizsgálnunk magunkat, legalább ennek a két igének a tükrében. Hűek vagyunk - e egyáltalán Hozzá? Mert ha nem, ne is nagyon várjunk választ a kérdésre... a legfontosabb, hogy Ő legyen a középpontban az életünkben, a legfontosabb, és az Ő Igéje legyen a mérce az életünkben, ahhoz szabjuk magunkat. A Biblia tükrében pedig vizsgáljuk meg magunkat... és ha nem felelünk meg valamiben, akkor változtassunk... változzunk... mert csak így tudhatjuk meg, mit akar velünk az Úr.

Máté evangéliuma 5. fejezet, 16. vers: "Úgy fényljék a ti világosságtok az emberek előtt, hogy lássák a ti jó cselekedeteiteket, és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat." Azaz legyen az egész életünk egy bizonyságtétel Isten mellett, mutassunk Rá szavainkkal, tetteinkkel, mindenünkkel!

Így keressük mi a helyünket, a szolgálatunkat 2011 elején.