Sokszor halljuk ezt a mondatot másoktól, vagy éppen mi magunk bíztatunk vele másokat. A Biblia alábbi versében ez is benne foglaltatik: "Azoknak, akik Istent szeretik, minden javukra van" - Rómabeliekhez írt levél 8. fejezet, 28. vers. Isten nem azt mondta, hogy keresztyénként minden rózsaszín lesz: nem lesznek nehézségek, problémák, de azt igen, hogy még a rossz dolgokat is tudja jóra fordítani az életünkben. Tegyük fel, hogy a mi életünkben rossz történés a munkaviszony megszűnése (nem az pedig), de Isten mégis jót tud kihozni belőle - mert már most rengeteget tanulhattunk az esetből.

A legfontosabb parancsolat a szeretet. Enélkül bármit is teszek, nem ér semmit, hiábavalóság az egész. Ezzel kapcsolatban a fontos tanulságunk az, hogy úgy nyújtsunk segítséget másoknak, a környezetünkben élőknek, hogy később ne kérjük számon tőlük, ne vágjuk a fejükhöz. Vagy segítsek csendben és alázattal, vagy inkább ne... a szeretet nem vagdalkozik, és nem kér számon. Nekem is így kell élnem: így kell adnom, így kell segítenem.

A szeretethez hozzátartozik, hogy nyíltan, őszintén élek. Törekednem kell arra, hogy ha valakivel gondom, bajom van, meg tudjam beszélni az illetővel, és ne a háta mögött beszéljek, és gyüjtögessem magamban a vélt vagy valós sérelmeket. Őszintének, egyenesnek kell lennem, a problémák megbeszélésére törekedve. Veszélyes és kellemetlen, mikor valakiből egyszerre robban ki minden, és úgy, illetve olyan dolgokat vág a másik fejéhez, ahogyan és amik csak romboló hatásúak. 

Meg kell tanulnom tisztelni a másikat, még akkor is, ha nem értek egyet a dolgaival, a hozzáállásával, az életével. Ha Isten mindannyiunkat szeret, embereket, akiket az Ő képmására formált, akkor nekem is szeretnem kell azokat, akiket Ő alkotott. Minden dolgukkal együtt. Isten sem a bűnöst veti el, hanem a bűnt. A szeretet pedig mindent elfedez.

Alázatosnak kell lennem és elismernem, hogy nem vagyok senki, én vagyok a legkisebb mindenki között. Tisztában kell lennem azzal, hogy nem mindig nekem van igazam, hogy csinálhatnak mások nálam jobban dolgokat. El kell tudnom fogadni, és beismerni, hogy én is követek el hibákat, én is csinálok rosszul dolgokat, és én sem vagyok tökéletes. Alázat nélkül talán nem is lehetek teljes ember. Jézus is alázatos volt, és Ő szolgált az embereknek, nem pedig fordítva...

Nem szabad természetesnek vennem semmit és senkit a környezetemben, a hétköznapi életem során. Hálásnak kell lennem mindazért és mindazokért, amik és akik körbevesznek. Sokszor erről hajlamosak vagyunk megfeledkezni, pedig tisztában kell lennünk azzal, hogy mindent, amit kaptunk, ami jó, az felülről, Istentől származik. Semmi sem természetes!

Minden rosszban van valami jó... ezt látjuk és tapasztaljuk most is. Isten mindig     tud szólni hozzánk, üzenni, amin gondolkodhatunk, rágódhatunk... megvizsgálva    magunkat pedig rájöhetünk, hol is tartunk, és min kell változtatnunk, hogy még inkább hasonlóvá lehessünk Őhozzá.