Néha meglepően vicces tud lenni egy három és fél éves lurkó. Érdekes látni, hogy a kis porontyból hogyan lesz nagyobb, egyre nagyobb gyermek, és hogyan alakul, változik a személyisége...

Most éppen Lucával szaladgál önfeledten a lakásban, közben utasításokat ad huginak, aki alázatosan teljesíti kéréseit. Néha rossz dolgokra buzdítja; olyankor egy kicsit szorul a hurok, ha jól elkapjuk a fiatalembert, és egy kicsit elővesszük, de így teljes az élet... néha kicsit túlzásba viszi a parancsolgatást, időnként egy kicsit vissza kell fogatni, hogy ne uralja le túlzottan kis hugicáját. 

Tegnap délután kinn voltam a kertben, próbáltam kiásni az évek óta betemetett járdánkat a legalább 20 centis törmelék alól. Egyszer csak Andris megjelenik, először segítő szándékkal (persze azért annyira nincs még rálátása a dolgokra, mi hasznos és mi nem; hozzá kell tenni, a saját akarat érvényesítésének próbálkozásai meglehetősen erősek, egyszerűbben fogalmazva egy kissé engedetlen mostanság a gyermek), majd mire megtalálja azt a helyet a közelemben, ahol már épp nincs útban nekem, elkezdi kiosztogatni a munkát nekem. Eleinte még mókás, de mivel egyszerűen nem lehet leállítani, rövidesen kissé idegesítővé válik... ilyenkor picit türelmetlenül kell elzavarnom, mire megszeppenve távozik a kis csepp. Ugyanez volt, mikor a sóderkupacot próbáltuk áthelyezni három méterrel, hogy nagyobb legyen a játszóterületük: először segítés címszóval a közelben tartózkodott és valóban segített, majd ez átment parancsolgatásba... azért még elég fiatalka ahhoz, hogy vezető pozícióba kerüljön...

Végre itt van a tavasz, ezért sokat vannak kinn az udvaron, lehet szaladgálni, homokozni, mindenfelé csatangolni. Vannak tiltott területek, sokszor onnan kell összehalászni őket... előfordul, hogy lelkesen megindulnak, miközben Andris utasítgatásait hallom a "bűncselekmény" elkövetésére... 

Kisfőnökünk sok esetben szereti a könnyebb utat választani. Egyik nap a szétdobált homokot szedték össze mindenféle vödrökbe. Luca végig kitartó volt, teleszedte a sajátját, Andris félúton megunta, aztán egy helyben üldögélt. Mikor Luc edénye tele lett, önkényesen elvette tőle... mikor botot kívánt a fiatalúr, hogy összekavarja a homokot, nem indult el keresni magának, hanem elvette egy szem hugicáét... igen, így egyszerűbbnek tűnhet, de ha a következményekkel együtt nézzük a dolgot, már nem is éri meg annyira a másét elvenni. S természetesen az élet sem így kell működjön, értékesebb, ha mindenki maga próbál meg boldogulni...

Valamelyik nap Andris: "Luca, mondd, hogy gazdálkodás!". Kinn voltak a kertben, de egyébként nem tudom, honnan jött ez neki hirtelen... mindenesetre leányzó engedelmesen mondta, hogy gazdálkodás... aztán játszottak tovább...

Jó kis harcaink vannak ezzel a három és fél éves gyermekkel, de ezek amolyan szükséges rosszak. Így formálódik, és formálódunk vele mi magunk is... 

Természetesen rengeteg jó tulajdonsága, beszólása is van ám, nem egy fekete bárány ez a gesztenyebarna szemű csemete. Rengeteget segít benn a házban és kinn a kertben is, szinte főz-mos-takarít, Bertit vigasztalja, ha szükséges, fát, homokot, sódert pakol, gazokat szed, vigyáz a veteményre, locsolja a kis növénykéket, kipakol a táskából és még folytathatnám a sort... jó látni, hogy az utasítós korszaka mellett azért rendesen kiveszi részét az itthoni dolgokból. S ahogy nézem őket az itthonlevős hetemen, mintha Lucit is jobban szeretné és vigyázna rá...