A 9 hónapos Berce

… állandóan mosolyog és a nyálát folyatja, miközben mutogatja újdonsült fogacskáit…

Sokat változott ez a kis csemete az utóbbi hónapban. A legfeltűnőbb talán az, hogy már nem csak elhagyja pillanatok alatt azt a helyet, ahová éppen leraktuk, és leshetjük, hova tűnt pár másodperc alatt, hanem kapaszkodva álldogál, térdel, guggol, mikor éppen melyik jön össze. A dolgok sorja: szépen lekerül a szőnyegre, ahol egy rövid ideig elvan a játékokkal, majd hamarosan eszébe jut, hogy ő tud ennél többet is. Így hát megcélozza az ágyunkat, ügyesen megkapaszkodik a szélében, felhúzza magát, és vidáman álldogál, sőt, mászkál kapaszkodva oda-vissza az ágy egyik végétől a másikig. Ha elfárad, eleinte panaszos hangokkal jelezte, hogy nem feltétlenül érzi éppen jól magát, mostanra azonban felfedezte, hogy akár le is tud ülni két mászkálás között-persze pillanatra sem engedi el az ágyat. Aztán néha esik egyet, mert menne-menne, de elfogy az ágy, ilyenkor kétségbeesetten jelzi, hogy a földre került, rövid időn belül viszont kezdődik a műsor elölről… a járókában még nem tud felállni, túl magasan van a kapaszkodó, de ha állva rakjuk bele, úgy is marad sokáig, és így szemléli a világot.

Amikor éppen nem álldogál, akkor változatlanul szökik, kúszik-mászik. De igazán szép sebességgel… lerakjuk a szoba közepén a szőnyegre, és rövid időn belül az ajtónál találjuk, amit nagy előszeretettel rángat. Ha nem lenne fenn a szúnyogháló, lehet a kertből szednénk össze, mert tényleg másfél perc alatt úgy eltűnik, hogy nem győzünk csodálkozni rajta, milyen fürge lett.  

Alul középen megjelent az első két fogacska. Vártuk már, meg ő is eléggé fogzós hangulatban volt az utóbbi hónapokban, és most tessék, van két foga. Ráveti magát mindenre, amit ér, jól összenyálaz mindent, és próbálkozik megrágni mindent, ami a szájába kerül… ha nagyon hangos állapotban van, kap egy-egy almaszeletet, azzal vígan elvan, miközben próbálja számára használhatóvá tenni… egyelőre még nem szólhatunk komolyabb rágástechnikáról, de szépen dolgozik rajta, hogy minél hamarabb kialakuljon.

Testvérei közül jellemzően Andrissal alakult ki komolyabb kapcsolata. Luca még kicsi ahhoz, hogy jól közelítse meg öcsikéjét és jelenlétét: többnyire széknek használja (ha jól sejtem, Andris is így bánt eleinte Lucával). Andris is követ el ilyen dolgokat, de alapvetően jól el szokta szórakoztatni Bertit, sőt több esetben megfelelően meg is tudja vigasztalni. Nagy a viháncolás, amikor a nagyobbak kergetőznek (sokszor a szó szerint nevető harmadik szórakoztatására), a kis csemete pedig eszméletlenül nagyokat kacag rajtuk… ilyenkor különösen jó rájuk nézni, és látni, mennyi élet, szeretet van mindegyikükben, amit szívesen meg is osztanak egymással-és velünk is.

Berce rendesen kiveszi részét a házi- és kerti munkákból: örömmel mosogat a konyhában, takarít a nappaliban, és kimegy a kertbe kapálni. Persze nem egyedül, hanem anyja hátára felkötve, amolyan megszokott teherként. Ugyanis az utóbbi hónapban nagyon ragaszkodó volt, és eleinte nem is lehetett nélküle tenni egy lépést sem. Ha a padló a hátát érte, őrületes hangokat bocsátott ki magából, és igazság szerint ha a lába érte a földet, akkor is ugyanez volt a helyzet, pedig kipróbáltuk ezt is. S ha se lábra, se a hátára nem lehet lerakni, akkor nem sok megoldás marad… tény, hogy sikerült összeszedni egy kis orrfolyós-eldugítós mindenfélét, biztos ez is rátette bélyegét a hangulatára, emellett a kis fogak megjelenése is megadhatta az alapzajt, mindenesetre sokszor nem volt könnyű-főleg anyjának… mostanra azért már javult a helyzet valamelyest, illetve tegnap úgy véltem, hogy már kenguru-érett ez a gyermek. A napokban ki is próbáljuk.