Kés és kereszt - 2.

Hosszú idő után végre volt lehetőségem rá, hogy kiolvassak egy könyvet. Igazság szerint nem vagyok igazán kitartó az olvasásban, mert sokszor elkezdek egy-egy könyvet, olvasom pár napig, aztán valahogyan megakad az egész. S mire folytatnám, már nem emlékszem, hol tartottam, mi az, ami sokat jelentett, ami elgondolkodtatott; újra elkezdeni pedig nem nagyon szokott kedvem lenni… múlt vasárnap kifejezetten olvasási igényem támadt, és ez a könyv akadt ismét a kezembe (utána megnéztem a könyv alapján készült filmet is, de gondolataim jellemzően a könyvvel kapcsolatban fogalmazódtak meg).

Az egyik dolog, ami nagyon elgondolkodtatott, hogy Isten mennyire nyilvánvalóan tudja vezetni az embert, mennyire világos útmutatást tud adni az Őt követők, követni akarók számára. Hogyan, milyen bámulatos és csodálatos módon tudja megmutatni a mai világban is, hogy mi az Ő akarata, mit vár el tőlünk, és mi mit tehetünk Érte, hogyan szolgálhatjuk Őt. Érdekes lehet ez azok számára is, akik úgy gondolják, Isten nem létezik, vagy csak olyan szinten, hogy megalkotta a világot, és végül magára hagyta. Ha ez így lenne, hogyan szólhatna ma hozzánk, hogyan mutathatna nekünk ma is utat? Keresztyének számára is néha megdöbbentő lehet, Isten mennyire egyértelmű, határozott és precíz, még ha csak az útmutatásait nézzük. Nekem már az is megdöbbentő volt 2008-ban, amikor arra kerestük a választ, hogy Istennek kedves-e a kapcsolatunk Annával, és valóban összeházasodhatunk-e? Mi az Ő akarata velünk? És erre az alábbi bibliai igét kaptuk válaszul: „Egymás terhét hordozzátok, és így töltsétek be a Krisztus törvényét”. Így lett tehát ez esküvőnk alapigéje… Isten meghallgatott bennünket és válaszolt. Számomra már ez is egy rendkívüli útmutatás volt, és egy megtapasztalás, hogy Isten ma is itt van köztünk, és aki az Ő akaratát keresi-kutatja, annak válaszolni is fog. Ez a könyv pedig rengeteg ilyen esetet tartalmaz, és fantasztikus dolognak tartom, hogy valaki, aki Isten útjain jár, és az Ő akaratának megfelelően szeretne cselekedni, hogyan kap útmutatást minden lépésnél, hogyan kap válaszokat a kérdéseire.

A másik, ami nagyon megérintett, az emberi oldala ennek az egésznek. Ahhoz, hogy Isten válaszoljon a kérdéseinkre és megmutassa a következő lépést, a helyes irányt, ahhoz az kell, hogy rendben legyen a kapcsolatunk Istennel; meglegyen bennünk az alázat, hogy valóban Őt szeretnénk követni, az Ő akaratát teljesíteni, és az Ő útjain járni. Alázat ahhoz, hogy leboruljunk és útmutatást kérjünk, és alázat ahhoz, hogy ha olyan választ kapunk, ami számunkra talán nem a legoptimálisabb, Istent mégis magunk fölé helyezve az Ő akaratát teljesítsük, lemondva a saját elképzeléseinkről, vágyainkról. Ha nem fordulunk Istenhez teljes szívvel, őszintén, nem fog tudni válaszolni a kérdéseinkre, nem tudja megmutatni számunkra a következő lépést. Ha pedig megkapjuk a választ, és mégsem annak megfelelően cselekszünk, akkor nem eléggé fontos számunkra Isten, és magunkat fölé helyezzük az Ő akaratának, azaz nem vagyunk eléggé alázatosak ahhoz, hogy Őt kövessük minden helyzetben.

Érdekes végig látni, olvasni Isten és ember kapcsolatát ebben a könyvben. Istent, Aki megtalálható azok számára, akik valóban keresik Őt, és válaszol a kérdésekre, utat mutat, vezet minden lépésnél, valamint az embert, akinek valóban Isten az elsődleges az életében, kész alázattal leborulni előtte, és Őt követni minden helyzetben-még akkor is, amikor saját magának éppen más elképzelései vannak, vagy nincs kedve a kiszabott feladathoz.

Elgondolkodtató számomra ez a könyv abban az értelemben is, hogy az én Istennel való kapcsolatom hol tart, mennyire vagyok alázatos, mennyire látom tisztán életemben Isten akaratát, útmutatását? Ha őszinte vagyok magammal szemben, akkor be kell ismernem, hogy elég régóta csak tévelygek és vegetálok. Vannak elképzeléseim dolgokról, vannak tervek, álmok, és a magam módján próbálom megvalósítani ezeket. Erőlködök, ha pedig nem sikerül valami, mérgelődök. Istent kifelejtettem a dolgokból, illetve csak a végén kértem áldást ahelyett, hogy még az elején, mielőtt belevágok valamibe, tenném ezt. Nem vagyok kellőképpen alázatos ahhoz, hogy Isten útmutatását, segítségét kérjem, és ha az Ő válasza nekem nem tetszik, akkor is tudjam azt elfogadni, és aszerint eljárni. Mivel jellemzően a saját fejem után megyek már jó ideje, háttérbe szorítva Istent, így nem is olyan jó a kapcsolatom Vele; kissé meghidegültem, ellankadtam, mert Isten nem erőlteti rám magát, hanem csendesen visszahúzódik. Ő nem erőszakos Isten; aki nem keresi Őt, az nem is fogja megtalálni. Éppen emiatt a meghidegülés miatt már régóta csak a magam útját járom, és régen kaptam már útmutatást, megerősítést, hogy jó úton járok…

Áldás számomra ez a könyv, mert sokat épülhettem most belőle. Rávilágított a gyengeségemre, az erőlködéseimre, az Istennel való kapcsolatom minőségére. És nagyon nem vagyok elégedett azzal, ami látok. Szeretném még inkább átadni magam Istennek, Őt követni minden helyzetben, és szeretnék teljes mértékben alázatos lenni, hogy készen legyek bármikor az Ő akaratát teljesíteni.

Úgy érzem, az életben szükségünk van arra, hogy időnként megálljunk, és elgondolkodjunk azon, honnan jövünk, és merre tartunk. Megvizsgáljuk az irányt, és változtassunk rajta, ha az nem jó. Kijavítsuk a hibákat, és újult erővel, tisztán folytassuk az utat, amit ezek után még inkább igyekszünk a helyes irányban tartani. Szükségünk van a változásra, de legfőképpen Istenre van szükségünk. Mert Nélküle üres az életünk-csak sokszor nem merjük ezt bevallani magunknak, inkább elnyomjuk magunkban azt az érzést, azt a gondolatot, hogy egyedül nem boldogulunk… igaz, könnyebb a földbe dugni a fejünket, és nem gondolkodni semmin, mint beismerni alázattal, hogy Isten nélkül semmik vagyunk. Én is így éltem huszonegynéhány évig… végül Isten győzött. És ezt azóta se bántam meg… azóta van új, valódi, teljes életem. Időnként ugyan tévelygek, de ha megállok, elgondolkodok, és felismerem, hogy az a valami, amiben benne vagyok, nem jó, akkor ugyanúgy vissza tudok fordulni Istenhez… és ez csodálatos! Ebben vagyok benne most is-és hagyom, hogy Isten működjön, és formáljon engem az Ő akaratának megfelelően.