András mostanára nagyjából kinőtte Luca piszkálását, nagyon sokáig el tudnak már együtt játszani-ami persze nekünk is nagy segítség. Persze továbbiakban is az alaphelyzet az, hogy Andris megmondja, mi legyen, Lucus pedig engedelmesen szót fogad (épp azt próbáljuk tanulni, hogy a felnőttek utasítása feljebbvaló, mint Andrisé...). Mostanában a "Luca, Te nem!" hangzik el sokszor, ami egy kis irigységet rejt magában, de majd ezt is kinövi idővel-mi addig is próbáljuk majd kezelni.

Valamelyik nap nagyon mérges voltam fiunkra (már nem is emlékszem pontosan, miért, de hát ilyenek a szülők), mondtam neki, menjen arrébb, és húzza meg magát. El kellett neki még egyszer mondanom, erre csendesen az alábbi válasz érkezett: "Jó, meghúzom magam. Csavarhúzóval." Na, az ilyenek után tud-e az ember komolyabban haragudni...?  

Külön öröm számunkra, hogy András már az esetek nagy részében egyedül alszik el: nem kell felvenni, sétálni vele (még jó), de mellette ülni, könyörögni neki, hogy ugyan csukja be a szemét sem kell-ami szintén segítség számunkra, hiszen van még két kistestvére, akik sokkal inkább igénylik még a lefekvés előtti és környéki dolgokat.