Andrásunk egyre nagyobb segítség a mindennapokban: segít a terítésnél, a mosogatásnál, a frissen mosott és megszáradt ruhák pakolásánál (a saját ruháit már egyedül teszi a helyére), a komposztálnivalók kiszórásában, újabban a takarításban is. Múlt héten pedig másfél órán keresztül hordta be a helyére a felaprított tüzelőt, alig győztem a tempóját... hihetetlen, mennyi energiája van. Vagy az is lehet, hogy csak én vagyok túl öreg...? Mindenesetre gyorsabban pakolt, mint ahogyan én aprítottam, ez teljes mértékben túlzásoktól mentes állítás.

Esténként összeülünk, meggyújtjuk a koszorún a gyertyákat, énekelünk, beszélgetünk, imádkozunk. Fiunk leginkább a végét, a gyertyák elfújását várja; komoly szópárbajok vannak, hogy ki melyiket fogja elfújni, mert ugye gondolni kell a testvérekre is... 

A kertünkben található, a folyamatos elszállítgatásoknak köszönhetően egyre kisebb méretű, általunk vésztői dombnak nevezett törmelékkupac (jelenlegi mérete kb. 5 méter széles, 8 méter hosszú, 2 méter magas) kedvelt játszóhely. Jól lehet rajta rohangálni, mindenféle lyukat ásni és különböző botokat szúrni bele, horgászni a tetejéről és hasonló vidám tevékenységek... amikor kinn van a kertben, nagyrészt a dombon vagy közelében találjuk, így nem nagyon kell keresni, merre van éppen.