Mostanában állandóan mutogat, és egy írásban kifejezhetetlen hangot ad, ami többnyire a "kérek" és az "ott van" megfelelője lehet. Nagyon sok mindent megért már, leginkább a "hozd ide" és a "tedd bele" az, amit rendszeresen gyakorol. Ma a kiszaggatott pogácsákat tette nagy örömmel bele a tepsibe, de a cipőjét is mindig nagy szeretettel hozza, amikor érzi, hogy ki fogunk menni... ha nagyon örül valaminek, rettenetesen nagy örömhangokkal fejezi ki, hogy ő most boldog. Pl. mikor levesszük a koszorút a polcról, attól rendkívül boldog tud lenni... és miközben mi éneklünk, izgatottan állandóan a gyertyákra vadászik, hogy elfújhassa őket. Valamelyik nap a szájából kellett kihalászni a mindenféle darabkát, mert úgy döntött, hogy megkóstolja egyiket-másikat.

Ma anyát olvasztotta igazi önként adott puszikkal, mint új tudomány. A másik új "trükkje", hogy amikor meglátja, hogy le akarom fotózni a telefonnal, nagyon sok esetben lefekszik a földre. Mint egy kiskutya, aki dörgölőzik, hogy vakarjam meg a hasát... ezért van mostanában több földön fekvős kép is róla. 

Egyik nap nagy meglepetésünkre egy fehér tyúk kapirgált az udvarunkon (kicsit előrevetítve, hogy mi lesz itt remélhetőleg a közeljövőben...). Mindhárom lurkó erősen meglepődött, de míg a nagyobbak hamar fellelkesülve bekergették a faágak alá és elbarikádozták mindenféle holmival, Bernát messziről szemlélte a kis állatot. 

Esténként legkisebbünk alszik el a leghamarabb. Az éjszaka folyamán azonban többször nyöszörög és felsír, reggel pedig másodikként ébred fel (Lucust egyelőre nem lehet megelőzni). Az altatásban továbbra is a nagyon bevált magamra fektetésé a szerep, ebben a hónapban is a kevés kivételtől eltekintve együtt aludtunk el. 

Még mindig kedvenc a konyhaasztalon mászkálgatás. Így nagyon sok minden elérhetővé válik a számára, kicsit kinyílik a világ... és lehet hozzányúlni dolgokhoz, amikhez annyira nem kellene. Sokszor le sem tudunk ülni tőle, mert valamibe belefogunk, ő egyből megjelenik... és nem érti még, hogy neki nem szabad az ollóval vagdosni, vagy festékkel mindenféle különböző színű pacákat létrehozni... ebből elég sok számára kellemetlen helyzet adódik.

Délelőtt, amikor kiszabadul a kertbe, ösztönösen fordul egyet balra, és ha nyitva a kapu, simán ki is sétál rajta. Ha zárva van, akkor elidőzik ott egy darabig, aztán megfordul, és keres magának valami elfoglaltságot... érdekes, hogy első dolga a kapuhoz menni. Talán annak állapotából szűri le, hogy séta lesz-e, vagy csak kerti foglalkozás...? Mindenesetre nagyon szeret jönni-menni, az tény.