Hajnal van, és felkeltem, mert Bernát álmában felsírt, emiatt nem tudok visszaaludni. 

Nekem mondjuk könnyű, mert csak néha ébredek fel éjszaka, és nézegetem a plafont 2-3 órán keresztül. De Anna tudna igazán beszélni arról, mennyi történés van az éjszakában... ő nem alszik már hosszú hónapok, talán évek óta végig egy éjszakát sem. Ő kel fel azonnal, mikor Bernát nyöszörög, mert rosszat álmodik, vagy ki van takarva a lába; ő kel fel Lucához, ha éppen leesett a földre, vagy csurom vizes; ő eteti, ringatja a legkisebb Almát, és a még kétévesen is kitartóan szopizó Zselykét. Én többnyire csak akkor kelek fel, ha mindkét kicsi egyszerre óhajt tejezni, és hát azt nem lehet csak úgy... vagy végigalszom az éjszakát, mert jól alszok, vagy egyszer felkelek valamelyikükre, s utána nézegetem a plafont (vagy a monitort) órákig.

Valahogyan eltelnek azért az éjszakák. Luca változatlanul az elsők között ébred reggel, kimegy a nappaliba, szépen felöltözik, és játszik csendben. Zselyke is viszonylag korán, néha sírva kel fel, de könnyen meg lehet vigasztalni egy felvevéssel, vagy magunkhoz engedéssel ("Gyere Zselyke, bújj be ide!"). Ezzel elvan egy darabig, aztán már mikor kellően felébredt, lerakható, és Lucával játszik. Alma közben a reggeli betankolást követően szintén kikerül a nappaliba, és vidáman eljátszik a szőnyegen - legalább addig, míg Zselyke nem kezdi el piszkálni, nyomkodni. Eközben a két fiú még vígan húzza a lóbőrt, majd Bernát a lehetőségeihez képest egy "VÁÁÁ!" - üvöltéssel kezdi a napot, Andris pedig kisunnyog a fürdőszobába, hogy meglepetés-szerűen felöltözzön. Nagyjából eddig örülhetünk a relatív nyugalomnak, mert amikor a fiúk is talpon vannak, megsűrűsödnek a konfliktusok...

Andris már motiváltan felöltözik, Bernát viszont kb. ugyanolyan, mint bátyja volt ekkorában: fél óra a levetkőzés, aztán fél óra a felöltözés, mert közben megfeledkezik magáról, a dolgairól, és belemerül minden másba. Nem számít, hogy libabőrös, még nem jött át az összefüggés számára... játszik, szaladgál meztelenül, és bizony nehéz mindig türelmesen kezelni a dolgot. Persze a nagy önállóságra nevelés, törekvés közben megkapja a segítséget is, bár csak jobb, ha egyedül öltözik...

Luca felöltözve, Andris is úgy általában, mikor Anna elkapja Zselykét egy öltözésre. Bernát még mindig a folyamat közepén tart, Alma vígan szőnyegezik, és kb. ekkor akad össze Andris Luccal a nap folyamán először: Luca nem akarja odaadni, ami éppen nála van, vagy nem akarja azt játszani, amit Andris éppen próbál ráerőltetni. Ő egy kis önálló valaki, aki tudja, mire van szüksége, mit akar, jól elvan egyedül, és nem szereti, ha kizökkentik a kényelméből. András persze nem érti, hogy miért nem akar Luca vele játszani, miért nem adja oda neki azt a valamit, mert úgy gondolja kb., hogy mindig az van, annak kell lennie, ami neki jó... Bernát közben tágra nyitott szemekkel a kanapén detektálja az eseményeket, és szívja magába a rengeteg történést, információt, így az öltözéssel se nagyon, vagy nagyon lassan halad.

Zselyke előkerül a szobából felöltözve, és begyakorolva mászik fel az etetőszékbe, mert neki összeállt a kép: felkelés, apa-anya, felöltözés, reggeli a sorrend. És persze neki nem lehet még hatékonyan azt mondani, hogy még nem eszünk, még várni kell, még valaki nincs itt... ha előtte az étel, akkor eszik. De legalább ezzel le van tudva nagyjából 10 percig... ezalatt Alma is rendeződik, Bernát is felöltözik, és akár meg is reggelizhetnénk. Rövid színpadi jelenet a fiúktól, hogy ki hol ül, aztán csak nekiláthatunk végre... ekkorra Zselyke már jóllakott, s elkezdi ledobálni a maradékokat a földre, kiönteni a poharából az itókát, így mire ehetünk, ő már - optimális esetben - lecsutakolva játszik. Vagy pakol szét mindenfélét mindenhonnan, vagy Almát piszkálja, vagy vizezik a fürdőszobában.

A reggelizés nagyjából addig eseménytelenül telik, míg jól nem laknak, persze Andris közben folyamatosan beszél, így lassabban lesz tele a bendője. A végén a fiúk elkezdenek rosszalkodni, így sértődötten kénytelenek elmenni mosakodni, miután elpakoltak maguk után... aztán következik egy kisebb műsor, hogy ki mit fog csinálni, miben segítenek anyának. Luca újabban elég sokat nyafizik, ezt kb. ilyenkor elő is veszi, bár lényegesen kevesebb ráhatás szükséges neki, mint a fiúknak, ő alapból is segítőkészebb teremtés... Alma közben már valahol a kanyarban van, mert időközben megtanult mászni, és időnként már keresni kell, hol van éppen. Zselyke ismét apázik-anyázik, míg mindenki lecsutakolva, éppen aktuális feladatát elvégezve veti bele magát az újabb napba...

Ez egy szombat, mert akkor végre együtt van a család. A hétköznap egy kicsit más, mert Luca óvodába, én munkába igyekszem... a forgatókönyv nagyjából megegyezik a fentivel, leszámítva, hogy ilyenkor Luca felöltözés után anyával Igét olvas, megreggelizik, s mire magamhoz térek, már indulásra kész állapotban van. Így nekem munkába menet vagy munkába szól a reggelim...   összecihelődünk lánykámmal, kerékpárra pattanunk és a kapun kilépve már hallhatjuk az ablakdöngetést. Visszapillantok: Andris, Bernát, Zselyke csápolnak az ablakban, Luca virgoncan visszainteget, ide-oda kileng a bicikliülésből, közben megindulunk: ő az oviba, én munkába... így ér véget a reggel, s veszi kezdetét a napi pörgés.