Sajnos nem készítettem fényképeket, amikor volt valamennyi hó az idei télen, lassan pedig már nyakunkon a tavasz, és most már várhatok sokáig néhány havas-Mágoros képre. Kezdtem sajnálni a dolgot, mert nem csak nyáron, esetleg ősszel csodálatos a környezet, ahol élünk, ahol dolgozunk, hanem az év minden szakában, így télen is... azon gondolkoztam, hogy ha tényleg megcsinálnánk a blogot (az első bejegyzés ugyanis pár órája lett véglegesítve és került fel), jó lenne bemutatni, milyen is itt a táj egy olyan télen, amikor még hó is akad. Ez jutott eszembe tegnap dél környékén, miközben viharos szél tombolt némileg kegyetlen hideggel párosulva...

Az egész tegnapot kinn töltöttem ilyen kellemes időjárás közepette, és persze nem nagyon volt kedvem semmihez. Legszívesebben maradtam volna az ágyamban és aludtam volna... vagy bármi más, csak ki ne kelljen menni. Nem nekem való az ilyen időjárás... de hát ha feladatunk van, meg kell csinálni, el kell végezni, különben sem azért vagyunk, hogy ellógjuk a napjainkat, és semmittevéssel töltsük az időnket. Aki nem dolgozik, ne is egyék, jut erről eszembe, és korábban nem is gondoltam volna, hogy ez így meg van írva a Bibliában... és korábban nem is elmélkedtem erről a mondatról. És korábban jóval lustább voltam...

Délután-legnagyobb meglepetésemre-elkezdett esni a hó. Elnézve úgy gondoltam, nem lesz semmi belőle, valami kis nyeszlett hó, ami úgyis elolvad, és csak a nagy latyakot hagyja maga után. Felkészültem rá lelkileg, hogy akkor megint csúszni-mászni fogok a sárban néhány napig... ma reggel pedig csodálatos mennyiségű és nagyságú fehér hó fogadott! Pislogtam néhányat, gyorsan eltakarítottam a járdára esett fehérséget, és már rohantam is ki fényképezőgéppel a kezemben, hogy bemutassam a havas Mágort. Persze tisztában vagyok vele, hogy a hó előbb-utóbb latyakot fog eredményezni... de addig is örülök a szép nagy fehérségnek, és inkább mellékelem az elkészült fényképeket. Témák: a park szélén álló fák, a holtág és környezete, a park, és a "tanya" épületének egy része.

Ilyen környezetben élünk, ez vesz körül bennünket, amikor havas a táj...

Amúgy pedig azt sem tartom véletlennek, hogy nem egyszerre kapjuk a nyakunkba ezt a rengeteg hómennyiséget, hanem apránként. Kicsit veszélyes is lenne, ha a semmiből nagy hirtelenséggel a fejünkre zúdúlna X cm vastag, több kilogramm súlyú összefüggő hótakaró... de azt hiszem, az is Isten szeretete, az Ő gondviselése, hogy nem esik bajunk attól, ha esik a hó.

"Kezdetben teremté Isten az eget és a földet..." - 1 Mózes 1. könyve, 1. vers.