Múlt heti beszámoló

Nem mondhatnám/írhatnám, hogy nem történik velünk semmi, mint ahogyan szokták néhányan mondani, mikor érdeklődésből rákérdezünk. Igazából velünk mindig történik valami és sohasem unatkozunk... valamelyest röviden be is számolok az elmúlt hetünkről.

Hétfőn volt az utolsó gyakorlati napom a szomszédban a juhok és lovak között. A nap nagy része el is ment takarítással, este pedig a desszert: báránypakolás pótkocsira, elindult a húsvéti bárányturizmus Olaszországba. Arra azért kíváncsi vagyok, hogy mikor érkezik Olaszból kutyaszállítmány... a 15 napért jutalomba ezt kaptuk, amit nagyon szépen köszönünk és jóízűen fogyasztunk:

Egészen pontosan ez egy hatalmas méretű pulykakolbász, enyhén csípős ízesítéssel. Sajnos a súlyát nem mértük le, a hossza pedig pont akkora, hogy a bicikli kormányára akasztva éppen hogy nem súrolta a földet.

Egyébként a gyakorlat alatt végig báránysültet, szalonnát, kolbászt (pulyka, pulyka-disznó) ehettem reggelire, úgyhogy nagyon jó sorom volt...

Kedden pihenőnapot tartottam, közben pedig végig azon gondolkodtam, lemenjek-e az egyetemre, mivel most van a második konzultációs hét. Gondoltam ha nem muszáj, nem megyek le, mert se időben, se pénzben nem mindegy, hogy kell-e menni, vagy sem...

Szerdán kiderült, hogy nem hiányolnak sehonnan, úgyhogy úgy döntöttem, maradok itthon és tevékenykedek. Szelektíven összegyűjtöttem sok - sok konzervdobozt, amit majd Pesten szelektíven kidobálgatok, ugyanis egész Vésztőn nincs fém szelektív hulladékgyűjtő. Ezt mondjuk annyira nem értem, mert a papírt és a műanyagot errefelé elégetik az emberek, ezen gyűjtőedényeknek nem sok értelmük van... ellenben a fémmel mégis mit tudnak kezdeni az emberek? No mindegy. Én azért gyűjtögettem lelkesen, szombaton szétvagdaltam a nagy részét, így kevés helyet foglal, és könnyebb lesz elcipelni. Anna persze furcsán néz rám emiatt, de hát nem baj. Ha lehet szelektíven is, akkor miért ne...? Meg aztán szinte semmibe nem kerül.

A szerdához még hozzátartozik, hogy ugyan nem egyedül, de megvolt az első oktató nélküli vezetésem. Nem volt egy szemfényvesztés, de azért tény, hogy új autón tanultam meg vezetni, nekem pedig egy viszonylagosan idősebb járművet kellett elvezetnem... van különbség jócskán. És igazából a tanulás nem fejeződik be a jogosítvány megszerzésével... inkább ott kezdődik.

Csütörtökön nekiálltunk elültetni azt a rengeteg facsemetét, amit kaptunk (kb. 250 db). Juhar, tölgy, nyír és akác, amivel gazdagodhat a területünk... második oktató nélküli vezetésem is megvolt, ezúttal egy másik kocsival. Lesz még mit tanulnom, no... minek szépítsem.

Pénteken kimentem biciklivel száguldozni a környékre, keresztül-kasul a szántóföldeken. Találkoztam fácánnal, őzzel, nyúllal, de engem jobban érdekelt az a kb. 35 éve megszüntetett vonatmegálló, ami innen nem messze található. Mit is mondhatnék, nem sok maradt belőle... ilyenkor mindig elgondolkodok. Az ember tervez, épít, uralkodik a természeten, kisajátít magának egy-egy területet, aztán előbb-utóbb vége lesz mindennek... kis bíztatás azért, hogy Isten mindig van, és az Ő Igéje, ígérete nem változik...!

Itt volt egykor a Mágorpuszta nevű vasúti megállóhely a Gyoma - Vésztő - Körösnagyharsány, valamint a Püspökladány - Vésztő - Békéscsaba vasútvonalakon. A megálló 1971-1977 között biztosan működött; a képen látható a felszedett váltó nyoma, ami egy jobb oldali rakodóvágány részét képezte. A peron szintén jobb oldalon helyezkedett el, épületek maradványait sajnos nem sikerült fellelnem a kökényesben - bürkösben.

A péntekhez tartozik még, hogy délután néhány órás áramszünet lepett meg bennünket, ami az estébe is átcsapott. Tanakodtunk, hogy akkor mi is legyen a vacsora, ha nincs áram, végül felpattantunk, gyors nyárskészítés, és már kinn is voltunk, megvolt az idei első szalonnasütés... döngicsélő állatok nélkül, helyettük aktív "UNK" - hallgatás volt.

Szombaton kikapcsolódásképpen rendet raktunk fenn nálunk, közben nyomorgattam és aprítottam a szelektív konzervdobozaimat, hogy majd - Anna örömére - elcipelhessem őket egészen Pestre, és ott kidobálhassam valahova, ahol van fém gyűjtőkonténer is (nem úgy, mint itt vidéken...). Jó dolog takarítani, rendet rakni, szeretem a változatosságot... és szeretem, ha rend van körülöttem. Úgy jobban érzem magam.

Vasárnap, azaz tegnap délelőtt az imaházban igehirdetés, majd gyülekezeti alkalom volt, de én igazság szerint nem igazán voltam ott lélekben, lekötöttek a saját gondolataim. Aztán délután elmentem egyet biciklizni rövidnadrágban és pólóban, elüldögéltem a vízparton, összeszedtem, mivel vagyok elégedetlen, min szeretnék változtatni és Isten elé vittem ezeket. Aztán megszületett a tegnapi bejegyzés...

Hozzávetőlegesen ennyi minden történt velünk az elmúlt héten... és most mindenki örömére megosztom a nagyvilággal!