Megfogadtam

Újabb év kezdődött. Így az év elején sokan sok mindent megfogadunk, hogy idén más lesz, jobb lesz, ügyesebbek, kitartóbbak leszünk az adott cél(ok) elérése érdekében. De még csak fél hónap telt el az évből, mégis már sokan vagyunk, akik feladták az újévi fogadalmat, elhatározást, vagy éppen most harcolnak a „nem fog menni” érzéssel, gondolattal, és hamarosan beállnak azok sorába, akiknek már nem jött össze idén. Sem. És vagyunk még néhányan, akik csak azért is küzdünk, kitartunk, összeszorítjuk a fogainkat, „csakazértis” megcsináljuk, elérjük…

Korábban én is megfogadtam ezt-azt, legfőképpen, hogy megváltozok. Alapból szerintem nem voltam annyira rossz gyerek (vagy csak megszépültek az emlékek az évek alatt?), de mindig úgy éreztem, hogy van miben megváltozni, jobbnak lenni. Vannak hülyeségeim, rossz dolgaim – sőt mit finomítsam, bűnös dolgok. Ahányszor próbálkoztam, majdnem annyiszor el is buktam rendre… persze ma sem vagyok tökéletes, viszont egy kicsit más lett a recept.

Ahogyan évről évre próbálkoztam jobbnak lenni, mindig én akartam a változást. Én erőlködtem, én küzdöttem, én állítottam fel a célt. Saját magamra támaszkodtam, magamban bíztam, aztán magam miatt is buktam el. Úgy gondoltam, hogy képes vagyok mindenre, vagy legalábbis sok mindenre… aztán csak idő kérdése volt a bukás. Minden rólam szólt, hogy én majd megoldom, megcsinálom, a magam ötleteivel, eszközeivel képes vagyok elérni bármit is. Nagyon sok évnek kellett eltelnie, és az életemnek is teljesen át kellett alakulnia ahhoz, hogy rádöbbenjek: egyedül én kevés vagyok, és nem tudom megoldani a problémát, nem tudom elérni a kitűzött célt.

Isten úgy szeret mindannyiunkat, amilyenek vagyunk. Úgy mehetünk Hozzá, ahogyan vagyunk. Ő nem azt nézi, milyenek vagyunk – Ő azt látja, milyenek lehetünk. Ha képesek vagyunk Rá bízni magunkat, odaszánni magunkat, Tőle kérni és várni a segítséget, akkor olyanok lehetünk, amilyennek Ő szeretne látni. Ha tudunk alázatosak lenni és elismerni, megvallani, hogy önerőből, Nélküle folyton elbukunk és nem tudunk igazi, tartós eredményt elérni, akkor kérhetjük, hogy Ő formáljon, változtasson, nyesegessen bennünket. Ő tudja, mire van szükségünk, miben kell változnunk, milyennek kell lennünk – hogy még jobbak lehessünk.

Nem fogadtam meg semmit – Istenben bízom. Nem szilveszterkor, újévkor -  hanem minden nap. Amennyire tehetem, hagyom, hogy Ő formáljon az akarata szerint, hogy olyan lehessek, amilyennek Ő szeretne látni. Nem erőlködök többé, és nem hagyatkozom a magam eszére. Ő az alkotó, Ő a mester – nekem csak jó anyagnak kell lennem, hogy szép munka legyek a végére.