Néhány éve lenn élünk egy alföldi kisvárosban. Eleinte semmink se volt, egy tanyasi szolgálati lakásban húztuk össze magunkat, aztán megannyi kis csoda, áldás és segítség folytán felépült a városi kis házikónk, melyet a beköltözés óta egyre több gyerkőccel igyekszünk hatékonyan kihasználni, lakni, és az igényekhez, valamint a lehetőségekhez mérten folyamatosan szépíteni, bővíteni, fejleszteni. Isten érezhetően jelen van, jelen volt az életünkben az eltelt évek alatt, munkám is lett (igaz, közmunka), szépen fejlődik a kis birtok, és eddig félig-meddig a gyerekek növekedésével arányosan bővült a lakrész, a kert is egyre szebb… csodálatos életünk van, de vajon akarhatunk-e többet, elégedetlenek vagyunk, ha egy kicsit többre vágyunk?