...és egyre jobban kijönnek egymással. A minap, miközben én a derelyét sütöttem, már kukucskálós játékkal szórakoztatta Andris a kis húgát mellettem a konyhában. Luca hatalmasakat kacagott rajta és élvezettel vette tudomásul, hogy Andris arca hol egyik, hol másik oldalon bukkan fel mellette.
"ANDRIS! ÁLLJ MEG!!! NE MENJ TOVÁBB! OTT AUTÓK VANNAK! VESZÉLYES! NEM SZABAD! VIGYÁÁÁÁÁZZZZZ!!!!"
Mindenki maga döntse el, mennyire érdemes feszegetni, hogy meddig lesz világ a világ, mikor lesz a világvége, vagy éppen hogy mi lesz a halálunk után. Esetleg hogy valóban az utolsó időkben élünk - e...? Ez a film mindenesetre eléggé elgondolkodtató, főleg hogy a Biblia egy - egy részét veszi alapul.
Néhányan tudják, hogy van egy nem túl gyakori hobbim (azaz nagyon kevés ember űzi még ezt szabadidejében): megszüntetett MÁV - vasútvonalakat járok be, keresve - kutatva a még fellelhető maradványokat a vasútüzem korából. Meglehetősen izgalmas és érdekes (legalábbis számomra) új tájakon túrázgatni, időnként lehetetlen körülmények között araszolni méterről méterre, amikor kétméteres gazokkal kell harcolnom több száz méteren keresztül. Olykor ismeretlen erdőkön vágok át, ahol a még élő és az utamat keresztező kidőlt fáktól, illetve a sűrű aljnövényzettől szintén nehezen haladok előre. Néha pedig mezők mellett törtetek előre, harcolok az akáccal, kökénnyel, csipkebogyóval, és a megannyi mindenféle cserjével, miközben nyulak, fácánok, őzek térnek ki utamból... mindenképpen izgalmas és érdekes egy - egy ilyen túra, az pedig külön ajándék, mikor egy híd, szelvénykő, esetleg egy régi jelzőberendezés vagy egy épület bukkan fel, sokszor a semmi közepén. De a megmaradt sínszálakat is értékelem...
Én nem akarom, hogy bebarnuljon a szeme, mint Andrisnak néhány hónaposan! Olyan jól áll neki ez a kék! Peti mindig frusztrál vele, hogy látja már a barna foltokat belül a pupillánál, de én nem vettem még észre... mondjuk barna szemmel is szép lesz Lucu - Mucu, de azért én mindig kékszeműnek képzeltem el.
...kedves, segítőkész, huncut, okos, sokbeszédű, egyre inkább önállóságra törekvő gyerkőccé fejlődött. Mi meg egyre elfogultabb szülőkké:)
Sokszor halljuk ezt a mondatot másoktól, vagy éppen mi magunk bíztatunk vele másokat. A Biblia alábbi versében ez is benne foglaltatik: "Azoknak, akik Istent szeretik, minden javukra van" - Rómabeliekhez írt levél 8. fejezet, 28. vers. Isten nem azt mondta, hogy keresztyénként minden rózsaszín lesz: nem lesznek nehézségek, problémák, de azt igen, hogy még a rossz dolgokat is tudja jóra fordítani az életünkben. Tegyük fel, hogy a mi életünkben rossz történés a munkaviszony megszűnése (nem az pedig), de Isten mégis jót tud kihozni belőle - mert már most rengeteget tanulhattunk az esetből.
Több hónapon át tartó vívódás után megkaptuk a választ napjaink legnagyobb kérdésére: Mágoron van - e még a helyünk (azaz menjünk vagy maradjunk)? Vajon tényleg itt szeretne Isten látni bennünket?
Az Istentől kapott kegyelem és az Ő hűsége minden reggel megújul!
Mostanában sokat gondolkodok azon, hogy a vasútmánia mennyire helyes vagy helytelen Isten szemében...? Van - e haszna, értelme? Persze pontosan nem tudhatom, csak sejthetem, érezhetem. Mindenesetre nem a saját eszemre szeretnék támaszkodni a kérdésben, hanem az Ő akaratát, útmutatását szeretném keresni és megtalálni ezzel kapcsolatban is.
-mondta ma apa ölbe vévén fiunkat reggeli után. Ő megilletődötten vette ezt tudomásul, majd lekéredzkedett és szétpakolta a hagymákat. Miután összeszedettük vele, rátalált a kulcstartó fölé aggatott bagolyra és hosszan huhú-zott.
Nem azért csodálatosak, mert valami különleges kialakításról, színről, stílusról, anyagról van szó. Ilyen szempontból simán "mezei", különlegességüket a beszerzés körülményei adják...
Sokszor gondolkodom azon, hogy amit természetesnek, magától értetődőnek veszünk, az valójában mindig nagy csoda...
Luca születése után 3 napig nem láthattam nagyfiunkat kórházi tartózkodásunk miatt. Úgy döntöttünk ugyanis Petivel, hogy megkíméljük Andrist a felesleges búcsúzkodásoktól, s ha négy napra el is tűnik anya az életéből, apa mellette lesz végig, s ez bőven kárpótolni fogja.
Az utóbbi időszak nagy izgalmai közepette megfeledkeztünk egy apró(nak tűnő), de fontos eseményről: Luca Anna születése előtt pontosan két évvel kezdtük írni blogunkat...
Anna és a gyerekek otthon vannak, nekem pedig Pesten kell tevékenykednem szakdolgozat - ügyben... kedd délután indultam el otthonról, azóta még nem láttam kis (és egyre bővülő) családomat.
Ha minden igaz, akkor ma délben már együtt lesz a család, de most első körben az elmúlt napokat "értékelem", milyen volt itthon a fiúklub Andrissal.
A lányok jelentik, hogy jól vannak (a fiúk nélkül); minden rendben, és optimális esetben szombat környékén hazajönnek. És igazából ezzel mindent leírtam... mást nem nagyon tudok.
Nem mondhatni, hogy teljesen váratlanul, de azért mégis egészen hirtelen ma megszületett Luca Anna, Andris kistestvére. Főbb jellemzői: 3330 gramm, 49 cm, természetes úton, 12 nappal az "előírtnál" korábban, és anya + lánya jól vannak.
Telihold van. Andris sűrűn felsír a holdfényes éjszakán, így kiköltöztem hozzá a nagy zöld kanapéra. Amibe igazából nem is férek bele. Forgolódok mindenfelé, de aludnom nem sikerül. Végül kikötök itt és írom, hogyan várjuk Lucát...
Hisszük, hogy azért vagyunk a világon, mert munkálkodnunk kell Istenért. Nem véletlenül születtünk, nem véletlen az életünk sem. Számunkra nem arról szólnak a mindennapok, hogy elvagyunk a nagyvilágban, saját vágyainkat kergetjük, a céljainkat próbáljuk meg elérni. Isten nem erre teremtette az embert, minket magunkat sem. Neki célja van minden egyes élettel: hogy Őt kövessük, Őt szolgáljuk, és az Ő akaratát teljesítsük. Ez számunkra a szolgálat: hogy Érte éljünk, az Ő akaratának megfelelően... és minden emberi életnek ez a célja, értelme. Istenszolgálat nélkül semmit nem ér a létünk - és én is ezt tanulom nap mint nap. A magunk részéről mi Isten mellett döntünk: az értelmes, hasznos és izgalmas élet mellett.