Telihold van. Andris sűrűn felsír a holdfényes éjszakán, így kiköltöztem hozzá a nagy zöld kanapéra. Amibe igazából nem is férek bele. Forgolódok mindenfelé, de aludnom nem sikerül. Végül kikötök itt és írom, hogyan várjuk Lucát...
Hisszük, hogy azért vagyunk a világon, mert munkálkodnunk kell Istenért. Nem véletlenül születtünk, nem véletlen az életünk sem. Számunkra nem arról szólnak a mindennapok, hogy elvagyunk a nagyvilágban, saját vágyainkat kergetjük, a céljainkat próbáljuk meg elérni. Isten nem erre teremtette az embert, minket magunkat sem. Neki célja van minden egyes élettel: hogy Őt kövessük, Őt szolgáljuk, és az Ő akaratát teljesítsük. Ez számunkra a szolgálat: hogy Érte éljünk, az Ő akaratának megfelelően... és minden emberi életnek ez a célja, értelme. Istenszolgálat nélkül semmit nem ér a létünk - és én is ezt tanulom nap mint nap. A magunk részéről mi Isten mellett döntünk: az értelmes, hasznos és izgalmas élet mellett.
Életünkben nem telik el nap evés, ivás és alvás nélkül sem. Nincsen egy év ádvent nélkül sem...
Az utóbbi egy hónapban kétszer is volt lehetőségem Andrissal 6 - 6 órát (tehát összesen fél napot) kettesben tölteni, miközben Anna a kistestvér Lucával kapcsolatos dolgokat intézte...
Már egészen nagyfiú lett Andris! Megérti, hogy hozd ide a cipődet, tedd a könyvet a helyére, kérem a lapátot, állj meg a lépcső tetején, add oda apának a mandarint, gyere ide… csak néha direkt az ellenkezőjét csinálja, pl. az utóbbi esetén, főleg, ha sejti, hogy pelenkázás vagy öltöztetés lesz a dologból. De nem hagyom ám magam kijátszani! Nyakon csípem, és jól megcsiklandozom őkelmét, aztán csakazértis felrakom a pelenkázóra- ahol sűrű csodálkozások kíséretében nyugtázza, hogy megint esik a „HÚÚ!”
Ez már a hetedik év az életemben, amikor ha közeledik a tél, az azt is jelenti számomra, hogy tanulni kell, és lehet izgulni az újabb vizsgák kimenetelét illetően. Ezen a télen egy vizsgám lesz mindössze, viszont nehézsége felér négy másikéval - azaz nagyon jelentős mérföldkő az államvizsga szempontjából. Így nem is kísérletezek most egyszerre több tárgy teljesítésével, bőven elég lesz ez az egy is.
Két korábbi vágyam teljesült az őszi szünet egyik napján: a júniusban Zánkán hagyott biciklim közelebb került hozzám 180 km - rel, és láthattam a Balatont fürdőszezonon kívül is...
Az elmúlt napokban kiderült, hogy az utóbbi időben néhányan kissé tisztességtelenek voltak velünk szemben, és a legnagyobb kérdés az volt, hogyan viselkedjünk keresztyénként egy ilyen helyzetben, s hogyan mutassunk Jézusra.
Végigagyaltam Andrissal töltött első évünket, s egyre inkább úgy tűnik, az első esztendő szinte semmi volt... most jön a java!
Mint elég sok könyvet, ezt is elkezdtem már korábban olvasni, csak aztán félreraktam hosszabb időre, és elfelejtettem, hol tartottam. Most viszont újra kezembe akadt, és sikerült ki is olvasnom... lassan, de biztosan...
A múlt szombaton egy országos program keretében mászkáltunk az ideiglenesen szünetelő Vésztő - Körösnagyharsány vasútvonal Körösújfalu - Vésztő szakaszán, és megnéztük, mi változott az elmúlt majdnem egy évben, amióta nem jár vonat errefelé.
Most éppen Nagytarcsán anyuméknál pötyögöm az újabb beszámolót kicsiny fiunkról (aki már annyira nem is aprócska). Ezenközben ő természetesen már az iménti nagy bevásárlás fáradalmait pihegi a kiságyban - jelenleg vacsora és esti pelenkázás nélkül, mivel az autóban hazafelé oly erősen nyomta el a buzgóság, hogy kabátja és cipőcskéje levételénél többet nem tűrt el, csupán aludta tovább az igazak álmát. Hát azon éhesen, félig teli pelussal letettem a kiságyba, amit jóleső sóhajából és szuszogásából ítélve értékelt a kis drága.
Most néztem meg másodszor ezt a filmet, de azt hiszem, meg fogom nézni még harmadszor is... és még többször is... eddig kevés igazán jó keresztyén filmet láttam, de ez "nagyon ott van".
Az "otthoni számítógép" Csaba jóvoltából került hozzánk. A mai divattal ellentétben nem adtunk neki nevet, nem hívjuk pl. Jutkának vagy akár Mirellának, mindenesetre tagadhatatlanul fontos szerepet tölt be családunk életében. Hivatalosan leginkább a diplomamunka elkészítésében kell segédkeznie, azonban ilyen tekintetben multifunkcionális, hiszen az internet is aktívan fut rajta. Most már csak a határokat kell megtalálni...
Sokszor előjön az a hozzáállás az emberek részéről, hogy Isten csak megteremtette a világot, aztán hagyta a maga sorsára - ezzel tulajdonképpen kijelentve azt is, hogy Isten ma nem csinál semmit, csak úgy van. Esetenként azonban ez a gondolkodás elvezet odáig is, hogy Isten valójában nem is létezik...
A 12. hónap...
Az újabb eltelt egy hónap nagyon mozgalmas, vagy inkább mozgékony volt. Kis lurkónk már nagyon intenzíven kúszik, kapaszkodva jár, kergetés hatására körberohan a járókájában, de néhányszor már a kanapé mellett is. Volt néhány esés belőle, de ez a tanulás ideje... mi pedig rohangálunk utána, amennyire lehet.
Az utóbbi néhány napom elég változatos volt, írhatnám, hogy módfelett hullámzó hangulatban telt. A legfontosabb azonban az az ismételt megtapasztalás, hogy minden dolgunkkal fordulhatunk Istenhez, Ő mindig meghallgat és segít.
Ezúttal családi összefogással adunk hírt Andris újabb elkövetett élethónapjáról: Anna írt, én a fotókat válogattam hozzá...
Az elmúlt napokban szintén egy olyan könyvre jutott időm, amivel már régóta szemezek, most sikerült levennem a polcról és rövid idő alatt kiolvasnom...