- jelentette ki Andris ma délelőtt kedves hangon, amikor már jó néhány perce sétálásra készen várakoztak Lucával motorostul - mindenestül a kapunál, s végre - valahára felbukkantam, hogy elindulhassunk. A „pont ilyen” jelenthette ebben az esetben a „sétálásra kész” anyát, vagy egyebet is - igaz, én tudom, hogy a Kipkopp - mesében fordult elő hasonló mondat (mikor Tiptopp megpillantja a gesztenyeburokból kipattant kis gesztenyegyereket, azt mondja: Pont ilyen gyereket szerettem volna!), mindenesetre jólesett ezt hallanom... (egyébként ez a mondat már egyszer elhangzott a szájából a következőképpen: "Pont ilyet szerettem volna! Ilyen csíkos anyát!" - éppen csíkos pulcsiban voltam).

Bernát első hónapja...

Kis Lucánk 20 hónapos lett...

3 éves nagyszem fiatalemberkénk jelentkezik elmúlt havi újdonságaival...

Hatalmas fejlődést tapasztaltam Andrisunknál ebben a hónapban. Először is: megtanult BICIKLIZNI, és már egyedül is elboldogul a kis pótkerekes járgányon. Kisebb távú (kb. egy órás) sétáinkra már gond nélkül vihető Andris biciklistül. Lelkesen tekeri a pedált, és már azt is megtanulta, hogy Lucát ki kell kerülni, meg hogy az út jobb szélén illik kerekezni. Ha autót lát, azonnal lehajt a fűbe és ott várakozik, míg el nem múlik a veszély.

Nagyfiunk még mindig dacol a dackorszakkal... Túl vagyunk egy Apa nélkül eltöltött balatoni nyaraláson, minek következtében Andris kissé kezelhetetlenné vált. Amint haza jöttünk, megtette hatását az apai szigor, no meg itthon nincs olyan nagy szabad terület, mint a strandon volt, csupán a zárt kertünk, szóval kezd újra a régi lenni minden.

Mire elég, mire jó ma 5 forint? Önmagában talán semmire, hiszen nem sok értéke van, és nem is vehetünk már érte semmit. Van, hogy visszajáróként ott hagyjuk a pénztárnál, van, hogy ha leesik a földre, nem hajolunk le érte, nem is vesszük fel. Sokszor nem számolunk vele, mert annyira értéktelennek tűnik – de van, amikor ez a kicsi is sokat, ha nem is túl sokat jelenthet. Előfordul, hogy találunk egyet a földön; van, aki lehajol érte, van, aki nem. Mindenkinek mást jelenthet adott élethelyzetében ez a kis érme.

Van egy nagyon drága és gazdag leánykánk, aki a mai napon 17 hónapos. Gazdagsága arra a mondásra alapozható, hogy aki korán kel, aranyat lel... ő feltehetően minden nap arannyal tér nyugovóra nap végén, mivel szinte mindig ő az első, aki magához tér közülünk a hosszú éjszaka után. S mivel ez úton gazdagsága felbecsülhetetlen, éppen ezért drága is... Lucánk jelentkezik.

Az elmúlt napokban ismét több, aprónak tűnő, de annál jelentősebb esemény kapcsán érezhettük, hogy Isten részéről a továbbiakban sem vagyunk elfelejtve; Ő ugyanúgy gondot visel ránk, és törődik velünk, mint eddig is  - a kérdés csupán az, mennyire nyitott a szívünk, a szemünk ezen apró dolgok meglátására, és mennyire látjuk meg mögötte magát Istent és az Ő keze nyomát. Ebből egy rövidke történet alant...

"Anya, katonadolog volt!" - jön be egyszer Andrisunk az udvarról, s ez a kijelentése feltételezi, hogy valószínűleg megint elesett odakinn, vagy valami hasonló történt vele, mindenesetre nagyfiú módjára már nem kell minden egyes karcolásért, elesésért és egyéb mindenféléért megvigasztalni. Bizony, ő már nagyfiú, az utóbbi hónapban a bilit szinte kihagyva majdnem szobatiszta lett (alvásokhoz azért még jár az alátét), és jellemzően csak azért ül még mindig bilire, mert Luca szoktatása is megkezdődött (egyelőre kevesebb, mint több sikerrel), és együtt nagyon mókásnak tűnik bilizni... sokszor elirigyli Luca sárga bilijét, így együtt üldögélnek a sajátjukon, egymással szembe fordulva, és rajzolgatnak közben egy felfordított kartondobozra. Este egyébként meg szokta kérdezni: "Van rajtam pelenka?". És mikor biztosítjuk róla, hogy van, ravaszul kijelenti, hogy "jó, akkor belepisilek", és vigyorog...

Éjszaka van. És sötétség és nagy csend. A gyerekek csendben szuszognak, Anna is alszik, legyek sem zümmögnek, és szúnyogok sem zaklatják az embert. Az utcán sem hangoskodik senki, madarak sem csiripelnek, kutyák sem ugatnak (és macskák sem nyávognak!). Csend van mindenhol. Én is aludnék, ha tudnék, de csak fekszek és gondolkodok a világ dolgain. És egyszer csak megzavarva a csendet és ezt a nyugodt időszakot, Luca felkiált az éjszaka sötétjében, hangos „ÁÁÁ!”, majd csendes és folyamatosan halkuló „tájtájtáj” motyogás után alszik tovább. Jó a gyerek a háznál, főleg ha több is van… vannak nehézségei, sőt lesznek időszakok, amikor szinte csak ezek lesznek, de hihetetlenül sok kedvességet, szeretetet, vidám pillanatot tudnak becsempészni a hétköznapokba!

Kicsi Andrisunk soron következő eltelt élethónapjának néhány történéseivel jelentkezik…

Visszatekintve az elmúlt néhány (és időnként hideg) hónapra, végiggondoljuk, hogyan éltük át az első telünket a saját kis házikónkban…

Kedves kis másodszülöttünk ismét egy élethónappal és tapasztalataival lett gazdagabb – mi pedig rengeteg mókával és csodálattal, milyen ügyesen, szépen, egészségesen fejlődik; és hogy Isten milyen nagyszerűen alkotta meg az embert, benne lenni ebben a gyönyörű korszakban, amikor napról napra egyre ügyesebb, egyre szebb és egyre értelmesebb  a kis emberpalánta. Ugyan egy kis betegség is közbejött, de hálásak vagyunk Istennek, hogy könnyen átvészelte Lucánk – és mi is.

Ismét eltelt egy hónap, amikor is kedves kis Andrisunk tovább fejlődött, ügyesedett egészségben, szeretetben, türelemben. Hálásak vagyunk Istennek, amiért ilyen rendes, nyugodt, kiegyensúlyozott kis gyermeket kaptunk Andris személyében, akivel a legnagyobb gondunk, hogy Luca hugicát rendszeresen ágynak, széknek és mindenféle olyan használati tárgynak nézi, ami elviekben bírja a gyűrést, nyaszatolást, ütést, rugdosást. Nem vagyunk nagyravágyók, de reméljük azért ezt is ki fogja nőni minél hamarabb...

Sok évvel ezelőtt számomra a húsvét a családi együttlétről, a sonka - tojás - torma kombinációról és a hétfői bemegyünk Pestre locsolkodni (többórás) kirándulásról szólt. Kevesebb évvel ezelőtt a kölni már nem fogyott annyira jól, hét évig ugyanazt a kis üveget kerítettem elő ilyenkor... aztán mára már nincs locsolkodás, a sonkát is felváltotta a füstölt tarja, ugyanakkor viszont megértettem a húsvét igazi értelmét, üzenetét, és minden évben újult lelki tartalommal bír.

Lányocskánk az utóbbi hónapban hihetetlenül sokat fejlődött… nem győzünk csodálkozni, milyen ügyes, szorgalmas, kitartó, lelkes, és nem utolsósorban vidám és kis életrevaló. Minden nap rengeteg apró dolgával képes megmosolyogtatni bennünket, mindig van valami kis huncutsága a mi szórakoztatásunkra… így hát mi sem unatkozunk, miközben lánykánk fejlődésének, növekedésének vagyunk tanúi nap mint nap.

Ezen bejegyzést igyekszünk különösen szeretettel, türelemmel és alázattal írni; nem abból a szempontból fontos a felhozott múlt, hogy egyesek hogyan viselkedtek velünk, és tartjuk ( - e) a haragot, sokkal inkább az a fontos, hogy Isten hogyan tud munkálkodni a külsőleg rossznak tűnő dolgokon keresztül is. Elnézést kérünk, ha valakinek nem ez a szándék, rámutatás válik nyilvánvalóvá a sorok olvasása közben! Szeretet nélkül az ember...: semmi.

Az újabb betöltött élethónap fontosabb történései előtt egy kicsit visszatekintve két korábbi eseményel kezdjük elsőszülött lurkónk szokásos havi beszámolóját.

Andrisnál is felgyorsultak az események 1 éves szülinapját követően, hát Lucánknál is pontosan ez tapasztalható. Önállóan megtett lépésszám - rekordja elérte a 12-t, szóval nemsokára két gyermeket kell kergetnem lakásunkon belül és kívül. Hacsak éppen ők nem kergetik egymást. Az egymásra helyezett kockák száma toronyépítésnél olykor meghaladja a 3-at, elpakoláskor a dobozba kerülők meg a 20-at is akár, szóval nagyon gyors ütemű a növekedés... apró dolgok az életben, de hatalmas dolgok apróknak!

…most éppen a lóbőrt húzza matracáról lelógó fejjel, keresztbe feküdve. Éjszakánként olykor a szoba másik feléből kell visszahalászni a helyére, ám két perc múlva újra az üres ágyat pillantom csak meg: megint elkóborolt álmában. Szerencséje, hogy még nincs saját, magas ágyikója, nem is tudom, hogy fogja megszokni, mert onnan puffanna rendesen szegény a sok forgolódás közepette.

Kicsoda az ÚR? Milyen ÚR? És egyáltalán... - egy félig mókás történet és néhány gondolat kis életként hétköznapjaiból.